A Különvélemény eredetileg egy Philip K. Dick novella volt, majd – ahogy ez a Dick novellákkal történni szokott – a nagyközönség igazán az azonos című mozifilmből ismerhette meg a sztorit, amely szerint a bűncselekményeket bizonyos látnokok (prekogok) képesek megjósolni még azelőtt, hogy ezek bekövetkeznének. A most bemutatott technológia azonban nem igényel efféle szuperképességet, csak egy nagy halom adatot a múltból és egy megfelelő mesterséges intelligenciát. Az eredmény? Egy olyan algoritmus amely egy héttel előre kilencven százalékos valószínűséggel képes a bűncselekményeket előre jelezni – számol be a Nature Human Behaviour című tudományos lapban közzétett kutatásról az Independent.

Hasonló, „bűncselekmény megjósoló” algoritmusra már eddig is volt példa, Japánban például a polgári járőrök járőrözési útvonalait alakítják ki ezen a módon, hogy lefedjék azokat a területeket azokban az időpontokban, ahol statisztikai valószínűséggel a legnagyobb az esélye egy bűncselekmény elkövetésének. De a Chicagói Rendőrkapitányság is használt ilyet – a 2012-ben bevezetett Bűnözési és Áldozati Kockázati Modell (Crime and Victimisation Risk Model) azonban a történelmileg elfogult adatok felhasználása miatt többször hibásnak bizonyult, és emiatt felháborodásokat is keltett.

A fent említett modellek azonban hasonló módszert használtak: ez az úgynevezett szeizmikus megközelítés, amely során a bűnözést úgy képzelik el, mintha különböző gócpontokból indulna ki, és onnan terjedne el. A mostani, új modell lényege ezzel szemben épp az, hogy a chicagói kutatók a városok összetett társadalmi környezetét, valamint a bűnözés és a rendőrségi tevékenység hatásai közötti kapcsolatot szerves egészként vizsgálták. Az így megszületett algoritmus pedig kilencven százalékos biztonsággal volt képes előrejelezni a bűncselekményeket – a történelem során először.

A Chicagói Egyetem kutatói a modellt történelmi bűnügyi adatok felhasználásával alkották meg, és így előre jelezték előre a jövőbeli eseményeket 1000 négyzetméteres területen. A technológiát nyolc amerikai nagyvárosban mutatták be, köztük Chicagóban, Los Angelesben és Philadelphiában.

„Létrehoztuk a városi környezet digitális ikertestvérét. Ha a történelmi adatokat tápláljuk be, akkor az algoritmus kiszámolja, mi fog történni a jövőben. Ez nem mágia, vannak korlátai, de mi leellenőriztük, és nagyon jól működik”

– mondta Ishanu Chattopadhyay professzor, a Chicagói Egyetemről. Az kiindulási alap lényegében tehát az, mint eddig: múltbeli adatokra támaszkodva, előrejelezni a jövőt; a fő különbség viszont, hogy az eddigi, térbeli modellek figyelmen kívül hagyták a város természetes topológiáját: a közlekedési hálózatok kapcsolatban állnak, elválaszthatatlanok az utcáktól, sétányoktól, vonat- és buszvonalaktól. Ugyanígy a kommunikációs hálózatok hasonló társadalmi-gazdasági hátterű területeket fognak össze. A mostani chicagói modell pedig lehetővé teszi ezen komplex, városi összefüggésrendszer feltárását.

(Kép: Pixabay/geralt)