Scherrer a munkájában az úgynevezett primordiális fekete lyukakat vizsgálta – ezek olyan elméleti objektumok, amelyek az ősrobbanás utáni első másodpercekben alakulhattak ki, és tömegük egy gémkapocs ezredrészétől a Nap százezerszereséig terjedhet.

Néhány kutató szerint ezek alkothatják a sötét anyag egy részét, vagy akár az egészét.

Scherrer azt a kérdést vizsgálta, mekkora minimális tömegű fekete lyuk okozna súlyos sérülést, ha áthaladna egy emberen?

Két hatás jön szóba: a testben száguldó objektum egyfelől lökéshullámot keltene, mint egy nagy sebességű lövedék, másfelől az úgynevezett árapály-erők szétfeszítenék a sejteket, ami főleg az érzékeny agyszövetben végezne komoly pusztítást.

Kell-e akkor rettegnünk?

„Egy elég nagy primordiális fekete lyuk úgy viselkedne, mint egy lövés” – mondja Scherrer.

Viszont rögtön hozzáteszi: ezek a lyukak lehet, hogy nem is léteznek, és ha mégis, olyan ritkák, hogy szinte biztosan sosem találkozunk velük az életünk során.

(Kép: Pixabay)