A tudósokat 1950-es évek óta nagyon érdekli, hogy mégis miért bocsátanak ki rágcsálók az ultrahang tartományban hallható hangokat (USV). Ezeket a magas frekvenciájú hangokat az emberi fül nem is érzékeli, és a legelterjedtebb magyarázat az volt rájuk, hogy a rágcsálók társas kommunikációjának az eszköze – amit főleg a párzás során használnak a madárénekhez hasonlóan. Azonban úgy tűnik, hogy nem mindennek a szexhez van köze, amire épp nincs magyarázat – a Buffalo Egyetem legújabb kutatása szerint ugyanis ezeknek a hangoknak egyedibb funkciója lehet: valóságos jedi erővel ruházzák fel az állatokat.

Eduardo Mercado III, a Buffalo Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a rágcsálók az USV-ket valójában ugyanis arra használják, hogy szabályozzák, hogyan jutnak a részecskék – például a feromonok – az orrukba – írja a sajtóközlemény. A Neuroscience & Biobehavioral Reviews-ban megjelent tanulmányában Mercado az írja, hogy a rágcsálók az ultrahang tartományú hanghullámok segítségével irányítják a levegőben lévő részecskék mozgását, és ennek segítségével olyan klasztereket hoznak létre, amelyek javítják a szagérzékelésüket. Mint elmondja:

“Ezt a jelenséget eddig egyetlen állatnál sem figyelték meg, sőt, nem is feltételezték.”

A jedi hasonlat nem a mi elménkből pattant ki talán meglepő módon, hanem ezt maga Mercado vetette fel a nyilatkozatában, mivel szerinte ezzel a képességgel az állatok szinte mágikus módon manipulálják a környezetüket.

Mercado mostani kutatása a púpos bálnák énekével kapcsolatos korábbi kutatásaira vezethető vissza. Egy rágcsálók hangjairól szóló konferencián vett részt, ahol arra figyelt fel, hogy a korábbi tanulmányok nem mindig következetesek. Különösen az ütötte meg a szemét, hogy a rágcsálók gyakran közvetlenül az USV-k létrehozása után szippantottak – ami arra utalt, hogy a hangadás és a szaglás között kapcsolat lehet. A vibroakusztika – ez az a tudományterület, amely az ultrahangos rezgéseket részecskék manipulálására használja – alapján Mercado arra a következtetésre jutott, hogy a rágcsálók a hanghullámokat is ilyen célzattal vetheti be, méghozzá tehát azért, hogy a szaglásukat javítsák. A vibroakusztika korábban ugyanis már bizonyította, hogy az ultrahangos rezgések a levegőben lévő részecskék csoportosulását idézhetik elő. Mercado úgy véli, hogy a rágcsálók az USV-k segítségével így hoznak létre klasztereket, ami megkönnyíti a számukra más állatok feromonjainak az érzékelését és az azonosítását.

Ha ez az elmélet igaznak bizonyul, az jelentős hatással lehet az állatok viselkedésének kutatására, sőt új technológiák kifejlesztésére is. Például, ha megértjük, pontosan hogyan használják a rágcsálók a hangot a részecskék manipulálására, az hasznos lehet a nanorészecskékkel kapcsolatos technológiai alkalmazások fejlesztésében is. Mivel pedig a rágcsálókat gyakran használják modellekként emberi betegségek, például a szorongás, a depresszió és a skizofrénia tanulmányozásához, így ha Mercado hipotézise helytálló, úgy újraértékelhetjük a rágcsálók hangjairól szóló korábbi kutatásokat is, ami így nem csak nemcsak az állatok viselkedésébe nyújthat új bepillantást, hanem az emberi neurológiai állapotok megértése kapcsán is fontos lehet.

(A képen egy patkány látható, forrás: CC0 Public Domain)