A Holdon landolni elég veszélyes, és rengeteg problémát kell megoldanunk, ha szeretnénk ott leszállni bármilyen eszközzel. Ennek oka, hogy az égitest kérge lényegében zúzott kövekből áll, ami a Hold gyenge gravitációjával kombinálva azt okozza, hogy a landoló egységek hajtóművei ezeket a kisebb, de jellemzően borotvaéles köveket nagyon könnyen felverik, amik így károsítják az eszközt, valamint a közelben elhelyezett egyéb felszerelést is. Sőt a landolás a Hold kérgébe akár olyan mély krátert is fúrhat, amely megfelel a rakétacsóva hosszának. Ez már az Apollo program esetén is gondot okozott, de fokozattan érvényesül az Artemis program esetén, aminek az oka, hogy az Apollo program nagyjából 10 tonnányi terhet juttatott egy-egy landoláskor a Holdra, az Artemis esetén ez azonban már 20-60 tonna. Mivel pedig növekszik a tömeg, így erősebb rakétákra van szükség az égitest felszínére történő biztonságos ereszkedéshez, az erősebb rakéta azonban több kőzetet is ver fel. Ráadásul a felvert kövek az érzékeny tudományos eszközöket nagyon könnyen tönkreteszik.

Ezt a komoly, a rakétacsóvák által jelentett problémát több úton-módon próbálják elhárítani. A legegyszerűbb megoldás, ha olyan területet választanak a landoláshoz, ahol a felszín erre inkább alkalmasnak bizonyul. A másik megoldás a leszállóplatform építése akár helyben talált anyagokból (tehát holdkőzetből), akár odavitt megoldásokkal. Ugyanakkor egy-egy ilyen platform építése nagyjából 120 millió dollárba kerülne, és az ehhez szükséges felszerelés egyéb eszközök elől foglalná el a helyet. Arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben is először landolni kellene valahogy annak az eszköznek, amely elkezdené az építést.

Itt jön képbe egy magáncég, a Masten Space Systems, amely már több innovatív projektben is részt vállalt az Artemis kapcsán, ilyen például a Masten Rocket Mining System, amellyel a Holdon található vizet lehetne kinyerni a bázisok működtetéséhez. A cég ötlete a fent bemutatott probléma kapcsán ráadásul rendkívül elegáns, hiszen a problémát lényegében annak okozójával oldaná meg, tehát a rakétacsóvával. A Flight Alumina Spray Technique (FAST) ugyanis azt jelenti nagyon tömören, hogy a landoló eszköz a rakétacsóva segítségével megteremti egyből a saját landolásra alkalmas platformját. A FAST eljárás során a hajtómű kerámiarészecskéket „köpködne” szét a Hold felszínén, amely bevonja a landolási zónát, és megakadályozza mind a kráterképződést a laza kőzetben, mind pedig, hogy a hajtómű felverje az éles darabkákat.

Az elképzelés előnyeit a fentiek alapján talán felesleges taglalni, mégis térjünk ki azért néhány pontra: egyrészt tehát a NASA spórol 120 millió dollárt, mivel nem kell külön platformokat kiépítenie. Ráadásul a lander olyan helyen is leszállhat, ahol már akadnak technológiai eszközök és létesítmények, és ezeket sem fogja károsítani. Valamint jóval kevésbé kellene figyelembe venni a landolási zóna kijelölésekor a felszíni adottságokat, így a Hold jóval nagyobb része lenne felderíthető, arról nem is beszélve, hogy ha az ötlet beválik, akkor a Marson is bevethető lenne akár.

A FAST jelenleg az egyik megoldás, amelyet a NASA az Innovative Advanced Concepts (NIAC) program részeként fontolóra vesz, és a cég több vállalattal és kutatócsoporttal is együtt dolgozik (Honeybee Robotics, Texas A&M University, University of Central Florida), és a NIAC-nak köszönhetően már sikerült meghatározniuk bizonyos szükséges számokat, például, hogy milyen vastagnak kellene lennie optimális esetben egy ilyen platformnak, mekkora hőmérsékletre lenne szükség, illetve mennyi ideig tartana, amíg a platform megfelelő hőmérsékletre hűlne ki. Jelenleg tehát a koncepció igencsak kezdeti fázisban van, de ki tudja, talán egy nap ez lesz az aduász technológia, ami lehetővé teszi nekünk, hogy idegen égitesteken baj nélkül landolhassunk.

(Forrás: Autoevolution, NASA)

(Kép: NASA)

További cikkek a témában:

Japán sikeresen tesztelte a lehetetlennek vélt, forgó detonációs motort az űrben A japán űrügynökség (JAXA) bejelentése szerint a történelemben először sikeresen teszteltek egy olyan forgó detonációs motort az űrben, amit még nem olyan rég is lehetetlennek tartottak a rakétatudósok.

Jól halad a nukleáris ionhajtómű fejlesztése, ami egy hónapra csökkentené a Mars-utazás időtartamát A NASA szerint a jelenlegi rakétatechnológiával nagyjából kilenc hónapba telne eljutni a vörös bolygóra, de az Ad Astra Rocket Company már dolgozik a megoldáson.

Mégsem működik a hajtómű, amivel akár a távoli csillagrendszerek is elérhetőek lennének A "lehetetlen hajtóműről" kiderült, hogy valóban lehetetlen, hogy működne.