A Franklin Chang Díaz által létrehozott vállalat évek óta fejleszti azt az ionhajtóművet, ami állításuk szerint töredékére fogja csökkenteni a mélyűri utazás időtartamát. A Vasimr VX-200SS hajtóműben a NASA is látott fantáziát, így 2018-ban jelentős pénzekkel támogatták meg a fejlesztést, ami idén nyáron meg is hozta az első eredményét, hiszen egy tartóssági teszten a hajtómű 88 órán keresztül üzemelt 80 kilowattos teljesítménnyel. Ez már nincs nagyon messze az amerikai űrügynökség elvárásától, akik azt szertnék látni, hogy a hajtómű 100 kW-os teljesítménnyel tud száz órán keresztül üzemelni, az újabb tesztre pedig Díaz szerint még az idei évben sor kerülhet. Eredetileg már a júliusi teszt is száz óráig tartott volna, de egy meghibásodott szenzor jelzése miatt a kísérletet korábban le kellett állítani.

A Vasimr plazmával, vagyis ionizált gázzal működik, ami ebben az esetben kisebb mennyiségű argont jelent: a gáz melegítés hatására plazmává alakul, ami a rakétából távozva tolóerőt generál. Minél nagyobb a plazma hőmérséklete, annál nagyobb sebességgel távozik, ergo annál nagyobb a tolóerő. A felforrósodó gázt egy mágneses mező vonja körbe, ami egyben tartja a plazmát, így az akármeddig melegíthető. A megoldással az Ad Astra szerint az űrhajó akár csaknem 200 ezer km/h-s sebességig is gyorsulhat, így az utazás huszonharmadik napján már másodpercenként 54 kilométert tenne meg az űrben.

Az Ad Astra korábban úgy tervezte, hogy a gáz melegítéséhez szükséges energiát napelemekkel oldanák meg, amit több kutató is élesen kritizált, mondván, a hajtómű üzemeltetéséhez szükséges energiát jelenleg képtelenség napenergiával előállítani. Úgy tűnik, hogy ezt idő közben Díaz is belátta, ugyanis a júliusi tesztről kiadott sajtóközleményben már nukleáris-elektromos hajtásként jellemzik a Vasimrt, igaz, azt hozzáteszik, hogy a hajtómű napenergiával is üzemeltethető. Ugyanezen az elven működő hajtóműveket egyébként már ma is használnak például műholdaknál, amelyek az apróbb pályamódosításokhoz szükséges energiát a rajtuk elhelyezett napelemekkel is elő tudják állítani.

A mélyűri utazásoknál a sebesség kulcskérdés, hiszen az űrhajósok a világűrben jelentős mértékű kozmikus sugárzásnak vannak kitéve, ami súlyos egészségkárosodást okozhat. Mivel az űrhajókat - egy marsi bázissal ellentétben - nem lehet akármilyen vastagra építeni, így az űrutazás közben az asztronauták fokozottan lesznek kitéve a részecskesugárzásnak, a NASA friss számításai szerint pedig emiatt egy marsi küldetés az oda- és visszaúttal együtt sem lehet négy évnél hosszabb.

Nem véletlen, hogy nem az Ad Astra az egyetlen vállalat, akik az atommeghajtású űrhajókban látják az űrutazás jövőjét: tavaly októberben a seattle-i USNC-Tech szállította le egy nukleáris termikus hajtómű terveit a NASA-nak, ami nagyjából három hónapra csökkenthetné a Mars-utazás időtartamát, míg az Egyesült Királyság Űrügynöksége a Rolls-Royce-szal dolgozik együtt egy nukleáris hajtómű létrehozásán.

(Interesting Engineering, Fotó: Robert Markowitz és Bill Stafford/Ad Astra,

További cikkek a témában:

Elon Musk: Aki a Marsra megy, jó eséllyel meghal A SpaceX vezére a Humans to Mars online-konferencián beszélt arról, hogyan tervezi a Mars meghódítását, és hogy áll a SpaceX a felkészüléssel.

Mégsem működik a hajtómű, amivel akár a távoli csillagrendszerek is elérhetőek lennének A "lehetetlen hajtóműről" kiderült, hogy valóban lehetetlen, hogy működne.

Japán sikeresen tesztelte a lehetetlennek vélt, forgó detonációs motort az űrben A japán űrügynökség (JAXA) bejelentése szerint a történelemben először sikeresen teszteltek egy olyan forgó detonációs motort az űrben, amit még nem olyan rég is lehetetlennek tartottak a rakétatudósok.