Korábbi kutatások szerint a fekete lyuk napi szinten mutat ingadozást az elektromágneses spektrumban. Enmanuelle Mossoux, a Liège-i Egyetem munkatársa kollégáival karöltve pedig bebizonyította, hogy az elmúlt években valóban egyre gyakoribbak az erősebb kitörések – olvasható a ScienceAlert-ben. Mossouxék egy 2017-es vizsgálatot folytattak, melynek során 1999-2015 közötti adatokat elemeztek. Eredményeik alapján 2014 augusztusától nőtt az erősebb, 2013 augusztusától pedig csökkent a gyengébb rádiókitörések száma. A kutatók ezúttal 2016 és 2018 között folytatott megfigyelések információikat elemezték; az analízis végén megállapították, hogy egyik korábbi feltevésük helytelen volt, ugyanis a gyengébb kitörések száma stabil maradt.
Összességében azonban így is igaz, hogy a Sagittarius A* egyre aktívabb.
A mostani tanulmány ugyan kifejezetten a röntgenkitörésekre koncentrált, de egyéb bizonyítékokat is találtak a fekete lyuk nyugtalanságára vonatkozóan. Korábbi megfigyelések alapján például a közeli infravörös tartományban ugyancsak növekedett az aktivitás mértéke. Azt egyelőre nem tudni, hogy mi áll a változás hátterében, ezért a közeljövőben további vizsgálatokat folytatnak a folyamat megértésére.
Nem a mostani volt az első furcsaság, 2019 augusztusában ugyanis pár óra alatt a megszokottnál hetvenötször megszokottnál fényesebbé vált a Sagittarius A*. A jelenség csak közeli-infravörösben volt látható, optikai tartományban nem.
A kutatók húsz éve tanulmányozzák a Sagittarius A*-t, de a mostanihoz hasonló jelenséget korábban még sosem tapasztaltak.
Az eredményeket az Astrophysical Journal Letters is lehozta. A tanulmány egyik szerzője, Tuan Do csillagász elmondása szerint eleinte nem voltak tisztában azzal, mit is látnak pontosan, úgy vélték, az SO-2 nevű csillag zavar be a képbe. (Az SO-2 az úgynevezett „S" csillagok közé tartozik, melyek a központi fekete lyuk körül keringenek.)
Ez egyelőre rejtély, és bár a kutatók korábban is érzékeltek felfénylést a Sagittarius A*-nál, a tavalyi jelenség a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb erejű volt. Az egyik elmélet szerint a fekete lyukak működését leíró statisztikai modellekben van a hiba. Vagy a másik eshetőség, hogy változás történt a fekete lyuk környezetében. Utóbbit az SO-2 is előidézhette, azzal, hogy közelsége miatt megváltoztatta a fekete lyuk belseje felé tartó anyag áramlását. A csillagászok ugyanakkor ezt sem tartják valószínűnek, mivel az SO-2 tömege nem elég nagy egy ilyen mértékű változást előidézéséhez, a többi közeli csillag pedig még az SO-2-nél is kisebb tömegű. De az is lehet, hogy a harmadik elmélet helyes, miszerint egy gázfelhő felelős a kifényesedésért. Még 2002-ben a kutatóknak szemet szúrt, hogy valószínűleg hidrogénfelhő közelíti meg a Sagittarius A* centrumát. 2012-ben megerősítették megfigyeléseiket, a felhőt pedig G2 névre keresztelték. A képződmény hőmérséklete a mérések alapján nagyjából tízezer Kelvin, és emellett pályáját is sikerült meghatározni.
A fentiek alapján arra következtettek, hogy a gázfelhő olyan közel juthat a fekete lyukhoz, hogy annak gravitációs ereje – erős fényhatás kíséretében - a szó szoros értelmében széttépi.
A kutatók a közeljövőben további vizsgálatokat terveznek, hogy ésszerű magyarázatra leljenek. Ehhez a Keck mellett a Spitzer, Chandra, Swift és ALMA teleszkópokat is rá kell állítaniuk a fekete lyukra, így minden hullámhosszon tanulmányozhatják a masszív objektumot.
(Fotó: Pixabay)