Abban minden forrás megegyezik, hogy az árleszállításokról és az ekkor induló költekezési hullámról ismert fekete péntek, amelyet manapság egyre több országban ismernek és alkalmaznak a kereskedők, az Egyesült Államokból indult és időpontja a november utolsó csütörtökére eső hálaadás utáni péntek, de az már nem olyan egyértelmű, hogy pontosan mikor és hogyan kapta a nevét a hírhedt esemény.

Az arany hatalma

A fekete pénteket a legtávolabbra visszavezető történet szerint az 1860-as évek végén Big Jim, vagyis James Fisk, a kor nagyhatalmú tőzsdespekulánsa, akit az akkori rablóbárók egyik legismertebbjeként tartanak számon, az amerikai polgárháború után megismerkedett Jay Goulddal, aki szintén a bankszektorban és a tőzsdei kereskedés területen tevékenykedett akkoriban. Együtt megpróbálták hamis részvényekkel és más módszerekkel megtartani maguknak az Eire Vasúttársaságot, amely iránt Cornelius Vanderbilt is érdeklődött. A férfiaknak hosszas csatározás után végül sikerült eltávolítaniuk Vanderbiltet és megkaparintani a vállalatot, de ez csak az első volt azoknak az ügyleteknek a sorában, amely miatt elnyerték a rablóbáró elnevezést az utókortól.

A fekete péntekhez kapcsolható tevékenységük a vasúttársaság megszerzésénél is sötétebb volt: a polgárháború utáni nehéz gazdasági helyzetben Gould és Fisk elkezdték felvásárolni az aranyat akkor, mikor a kormány még nem avatkozott bele az árak alakulásába és a tervek szerint később, a megfogyatkozott tartalékokból részesülni kívánó emberek számára jóval több pénzért és így jelentős profitért adták volna el a részüket. A tervük kivitelezése azonban váratlan akadályba ütközött, mikor Ulysses S. Grant elnök leleplezte a mesterkedéseiket és több aranyat vezetett be a piacra, aminek következtében az arany ára hirtelen lecsökkent, éppen ellentétesen azzal, amit a spekulánsok elképzeltek.

Mikor fény derült az ügyeletre, 1869. szeptember 24-én, pénteken, kirobbant a botrány és pánik tört ki a Wall Streeten.

A nap Fekete Péntekként híresült el, mivel a fekete jelzővel a sötét időket jelölték más alkalmakkor is, például jóval később, 1929-ben a Fekete Csütörtök esetében, mikor összeomlott a New York-i tőzsde.

Munkakerülő munkások

Míg az előző történet csak távolról és főként nevében kapcsolódik a ma ismert fekete péntekhez, addig a következő már jóval konkrétabban magyarázza a hálaadás utáni nap elnevezésének hátterét. Időben nagyot kell lépni ehhez és egészen 1951-ig haladni előre, mikor kiadták a havonta megjelenő Factory Management and Maintenance folyóirat aktuális, hálaadás környéki számát, ami az Atlantic leírása szerint a gyári vezetők számára tartalmazott fontos információkat, tudnivalókat és tanácsokat. A magazin "tippek a jó emberi kapcsolatok kialakításához" című cikke foglalkozott azzal a vezetők számára igen bosszantó jelenséggel, ami az ünnephez kötődött és minden évben nehezítette a gyár gördülékeny működésének folyamatát: a munkások, a cikk szerzője szerint, olyan nagy számban maradtak távol a munkától hálaadás másnapján és jelentettek beteget, ami csak a bubópestis járvány hatásához hasonlítható.

A "Fekete Péntek" név így a gyárak és boltok tulajdonosaira és vezetőire vonatkozott elsősorban, számukra volt ez sötét nap, aminek negatívumaival meg kellett küzdeniük évről évre. A tanács szerint egyébként a probléma megoldása a türelmes egyezkedés: cserébe ezért az egy nap szabadságért más napokon többet követelhetnek a főnökök a dolgozóktól, így érdemes elengedniük azt az irreális elvárásukat, hogy a munkásaik rendesen bejárjanak dolgozni az évnek ezen a péntekén is.

A philadelphiai rendőrök nehéz napja

Azt, hogy 1951-ben történt-e a legelső említése a fekete péntek elnevezésnek a hálaadás utáni nap kapcsán, nem lehet teljes bizonyossággal tudni, de az már közismertebb tény, hogy az 1950-es/1960-as évekre az Egyesült Államokban megszokott jelenséggé vált a boltok megrohamozása ebben az időben, ilyenkor kezdődött ugyanis a karácsonyi vásárlások ideje, ami utána heteken keresztül tartott. Rengeteg ember csődült ilyenkor a boltokba, hiszen az Egyesült Államokban fénykorát élte a "tékozlás divata" a második világháború utáni évtizedekben, pontosabban ekkor kezdődött az azóta is tartó trend a túlzott fogyasztást illetően. Az ekkori társadalmat tékozlóknak Vance Packard nevezte 1960-ban megjelent könyvében, amelyben az emberek számára is egészségtelen mértékű "túlvásárlást" részben az ipari szereplők számlájára írta, akik a tervezett elévüléssel és az eldobható termékek divatossá tételével sokat tettek a fogyasztás a fogyasztás kedvéért szemlélet kialakulásáért.

A vásárlói dömping kezdetét a philadelphiai rendőrök és buszvezetők nevezték el fekete pénteknek az '50-es években, amikor sokadik alkalommal szembesültek a városba özönlő tömegek problémájával, akik a bevásárlást a nagyobb kínálatot nyújtó nagyvárosban igyekeztek intézni a külső kerületek helyett. Ez a nap sokszor rengeteg turistát is a környékre csalogatott, mivel ilyenkor tartották meg a Hadsereg és a Haditengerészet éves mérkőzését. A rendőrök a tömeg ellenőrzése és a forgalom megfelelő menetének fenntartása érdekében ilyenkor hosszabb, akár 12 órás műszakokban dolgoztak, vagyis igen "fekete" nap volt ez számukra.

A vásárlás pozitívumai

A megfelelően működő gazdaság mindenki érdeke, ezért a profitot termelő boltok egyaránt szolgálják a tulajdonosok és a vásárlók jólétét is: előbbiek számára működő üzletet jelent a pozitív mérleg, utóbbiaknak, ideális esetben, jobb termékeket és több lehetőséget a pénzük elköltésére. A fekete ilyen szempontból jó dolgokat szimbolizál: angolul az "in the red" kifejezést használják a veszteséges vállalkozásokra és az "in the blacket" arra, ha valakinek nyeresége keletkezik, illetve több pénze van, mint adóssága.

A boltosok számára tehát a fekete pozitív jelentéssel bír és a Black Friday az ő narratívájukban erre utal:

arra a napra, mikor még a veszteséges üzletek is talpra állnak és végre bevételre tesznek szert az ünnepi vásárlási szezon beköszöntével.

A History leírása szerint az elnevezés az 1980-as évekre kezdett szélesebb körben elterjedni és szorosan kapcsolódni a november utolsó csütörtökje utáni péntek eseményeihez, a kereskedelmi szereplők pedig ettől kezdve igyekeztek egyre jobban kiaknázni a népszerűvé váló reklámszlogenekben rejlő lehetőségeket. A divat azóta megállíthatatlanul terjed, bár a "fekete" melléknevet kísérő negatív konnotáció valamelyest visszatért, amióta elindultak az anti-Black Friday mozgalmak, hogy rávilágítsanak: a nap nem annyira, illetve nem feltétlenül a spórolás elősegítéséről szól, hanem sokszor a felesleges dolgok megvásárlásáról és ezzel a környezetszennyezésől és hulladéktermelésről.

(Fotó: Pixnio, Wikimedia Commons, Getty Images/Ildar Abulkhanov)

Műfenyő és rengeteg csomagolópapír - így készülnek a karácsonyra a magyarok 2021-ben Műfenyő vagy valódi? Csomagolópapír vagy valamilyen környezetbarátabb megoldás? Hús vagy vegetáriánus menü? Felmérésekből kiderült, mit választanak a magyarok.