Az úgynevezett LFBOT-ok (luminous fast blue optical transient, ragyogó, gyors, kék optikai tranziensek) az univerzum legfényesebb ismert jelenségei közé tartoznak, de 2018-as felfedezésük óta mégis kevés titkukat sikerült felderíteni. Az sem volt világos eddig a kutatók számára, hogy egyáltalán mi okozza a rejtélyes “fellángolásokat”, de egy új vizsgálatnak köszönhetően most egy lépéssel közelebb kerültek a jelenség megfejtéshez.

Az LFBOT-ok jellemzője, hogy hasonlóan energikusak, mint a szupernóvák vagy a gamma-kitörések, de mégis különböznek tőlük: a mélyükön valamilyen kompakt objektum rejlik, ami nagy energiájú röntgensugárzást bocsát ki. A legelső LFBOT példány, amit detektáltak 2018-ban, az AT 2018cow, jelentős fejtörést okozott a kutatóknak, akik a tipikus szupernóváknál 10-szer fényesebb robbanás röntgensugárzása miatt arra gyanakodtak, hogy egy fekete lyuk születését vagy egy neutroncsillag formálódását látják. A gyors, kék optikai tranziensek másik elnevezése, a cow-like event (magyarul tehénszerű esemény) is ebből az első, különös jelenségből származik, 2018 óta pedig több hasonló tranzienst is felfedeztek a megfigyelések során. A röntgensugárzás mellett a cow-események másik ismertetőjegye, hogy nagy tömegű anyag leválásával jár még a robbanás előtt, ami később jól láthatóvá válik.

A Caltech 2022-es leírása szerint (ekkor tették közzé az ötödik cow-eseményről szóló tanulmányt) a jelenség mögött egy fekete lyuk vagy magnetár állhat, de, ahogyan azt a kutatók elmondták, a “központi hajtómű” pontos kilétét még mindig nem tudták teljes bizonyossággal meghatározni.

Harvardi kutatók vizsgálatai alapján most kiderült, hogy az LFBOT-ok nagy valószínűséggel nem egyszerűen egy fekete lyuk vagy neutroncsillag jelenlétéből erednek, hanem egy fekete lyuknak vagy neutroncsillagnak és egy masszív Wolf-Rayet csillagnak egy egyesüléséből.

Ezek a bináris rendszerek a szimulációk szerint a galaxisok aktív csillagkeletkezési régiójában kezdenek formálódni, de a kezdeti fázisban bekövetkező szupernóva-robbanás messzire repíti őket az eredeti “otthonuktól”, és a galaxisok kihaltabb, szélső területein folytatódik az objektumok összeolvadása. Ahogy azt korábban írtuk, a Wolf-Rayet csillagok egy ritka, nagyon forró és masszív csillagtípus képviselői, amelyek jellemzője, hogy folyamatosan veszítenek az anyagukból, így nagy kiterjedésű kozmikus por-, és gázfelhő veszi őket körbe. A csillagászok eddig nagyon kevés (néhány száz) ilyen csillagot tudtak csak eddig megfigyelni 1867-es felfedezésük óta, pedig igen látványos jelenségekről van szó:

a Napnál sokkal nagyobb tömegű és akár többezerszer melegebb égitestek felszíni hőmérséklete meghaladhatja az 50 000 Celsius-fokot is és speciális kibocsátási színképvonalakkal rendelkeznek.

A masszív csillagok akkor érik el a Wolf-Rayet fázist életük során, amikor a megsemmisüléshez közelednek, nem sokkal ezután szupernóva robbanásban pusztulnak el.

A kutatók szerint tehát az LFBOT-ok rejtélyének kulcsát a Wolf-Rayet csillagok adhatják, de az elmélet alátámasztásához további megfigyelésekre lesz szükség, amit többek között a tavaly működésbe lépő Vera C. Rubin Obszervatórium segítségével valósítanak meg a csillagászok.

(Fotó: Bill Saxton, NRAO/AUI/NSF, Clandestino/Pixabay)

Áthágja az univerzum eddig biztosnak hitt szabályait egy űrbeli objektum A fekete lyuk sokkal gyorsabban növekedett, mint kellene.