Raymond Kurzweil amerikai feltaláló és jövőkutató több publikációjában és előadásban is felfestette egy nem feltétlenül megnyugtató jövő képét: egy olyan jövőjét, amelyben a technológiai szingularitást elérve és túllépve a gépek az emberi vagy emberfeletti intelligenciájuk felhasználásával, az emberekkel szoros együttműködésben végzik tevékenységeiket és a mindennapok elválaszthatatlan részét képezik majd. Ennek a kornak meglesznek a maga előnyei, például a nanobotok alkalmazásával lehetővé válik a humán test biológiai korlátainak kibővítése és az élethossz jelentős növelése, de egyúttal veszélyeket is tartogathat az emberi irányítás alól kikerülő és már a tervezőik számára is érthetetlenül működő rendszerek komplexitása miatt.

A szakértők a szingularitás bekövetkeztét jellemzően az évszázad közepe előtti időpontra vizionálták: Vernor Vinge amerikai matematikus valamikor 2005 és 2030 közé, Ray Kurzweil 2005-ös könyvében 2045-re jósolta az eseményt. Ha egyelőre nem is járunk még az öntudatra ébredő MI megszületésének közelében, de az elmúlt idők történései alapján (elég, ha a Google mérnökének a LaMDA nyelvi modellről tett kijelentését vagy a Bing chatbotjának váratlan viselkedését idézzük fel) feltételezhető, hogy a rendszerek tényleg egy új szintre léptek és egyre jobban hasonlítanak a jövőkutatók által elképzelt 'entitásokhoz'.

A nyelvi modellek esetében különösen fontos kérdést jelenthet, hogy magát az emberi nyelvet, ami "minket igazán emberré tesz", hogyan használják - mondja Csepeli György szociológus, aki szerint ha most hagyjuk, hogy egy általunk létrehozott eszköz elragadja az életünknek ezt a meghatározó részét és olyan szövegeket gyártson a mondatainkból, amiről már mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy ember alkotta-e, akkor akár az emberségünk elvesztését is kockáztathatjuk.

A technológiai szuperuralom a szemünk előtt bontakozik ki és az új, intelligens rendszerek már át is tudnak tőlünk venni funkciókat, sőt, kontrollálni is tudnak bennünket.

A megoldást az ember-gép együttélés működőképességének biztosítására azonban nem a technológiától való félelem vagy a negatív következményekbe való beletörődés jelenti, hanem a társadalmi összefogás - például egy digitális konzultáció, ahol meg lehet vitatni a kérdést és cselekvési tervet lehet készíteni. A mesterséges intelligencia rendszerek ugyanis számtalan jó dolgot is hozhatnak a világba, csak fel kell készülni a velük való együttműködésre.

A mesterséges intelligencia fejlődéséről, a klímaváltozás következményeiről, a vallások változó szerepéről, az alapjövedelem paradigmaváltó jellegéről és mindezeknek a társadalomra gyakorolt hatásáról a RE:FACT podcastban beszélt Csepeli György.

A kéthetenként új résszel jelentkező RE:FACT bemutatja a jövőnket aktívan formáló legizgalmasabb embereket, cégeket és technológiai újításokat az ipar, a számítástechnika, és úgy általában a mindennapi élet színterein. A házigazda: Juhász Bálint. A korábbi epizódokat itt találod.

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a RE:FACT Podcast.

(Fotó: Maksim Tkachenko/Maksim Tkachenko/Getty Images)