Tervezés hosszú távra

Finnországban a Posiva Oy vállalat építi az Olkiluoto Atomerőmű közelében található Onkalo (Üreg) mélygeológiai tárolót, amelyben az ország veszélyes nukleáris hulladékát, a kiégett fűtőelemeket fogják elhelyezni, hogy a gránitba vájt temetőben várják ki azt a hosszú időt, ami ártalmatlanná válásukhoz szükséges.

Ahhoz, hogy kiválasszák a létesítmény számára megfelelő helyszínt és a megtervezzék a járatrendszert, többszázezer évre kellett előre terveznie a mérnököknek és geológusoknak, mivel, miután megtelik a tároló és bekerülnek az utolsó fűtőanyag-kazetták is valamikor a 2100-as években, a létesítményt lezárják, a járatokat feltöltik bentonit agyaggal, a benne lévő hulladék pedig magára marad legalább százezer évre vagy még sokkal hosszabb időre, miközben a felszíni építési területet lassan újra benövi majd az erdő.

Arra a mérnökök az építéshez használt anyagok körültekintő kiválasztásával és a helyszín alapos felmérésével fel tudtak készülni, hogy hosszú távon is biztonságos körülményeket alakítsanak ki a tárolt anyagok számára, de arra, hogy (sokkal) később mi lesz a sorsa a létesítménynek, hogyan jelöljék a sokadik generáció számára is a hely veszélyes voltát, még a tervezésben résztvevő szakértők sem tudtak pontos választ adni, legalábbis a felméréseket végző egyik geológus, Timo Äikäs 2017-ben úgy nyilatkozott a The Atlanticnak, hogy egyelőre figyelmeztető feliratok helyett megpróbálják inkább minél jobban elrejteni a kíváncsi tekintetek elől a tárolót.

Bár az Onkalo vélhetőleg nem fog feledésbe merülni, de ahhoz, hogy megakadályozzák, hogy a jövőben egy esetleges fúrás során véletlenül mégis feltárják a járatokat, olyan helyszín mellett döntöttek, ahol se fém-, se érc-, se olajlelőhelyek nem találhatóak a közelben.

Hogyan tárolják a radioaktív hulladékot Onkalóban?

Ahogy az a Posiva Oy videójában is látható, a kiégett fűtőelemeket rozsdának ellenálló réztartályokba helyezik el, majd távolról is irányítható szállítójárművekkel juttatják el a gránitba vájt üregekhez, amelyeket előzetesen bentonit agyaggal bélelnek ki, hogy elejét vegyék a víz beszivárgásának. A tartály leeresztése után, amelyet néhány milliméteres pontossággal végez el az automata rendszer, az üreget további bentonit blokkokkal zárják le, majd a teljes járatot feltöltik bentonit agyaggal és a minden járat végére vastag betondugó kerül. Mikor a 450 méter mélységben található tároló betelik, az egész létesítményt, beleértve lefelé vezető aknákat is, lezárják és a felszíni struktúrákat szétszerelik, a radioaktív hulladék a mélyben pedig magára marad.

A tároló alkalmasságát felmérő első teszteket még valódi kiégett radioaktív fűtőelemek nélkül végzik majd el 2023-ban, de, ha minden a tervek szerint halad, az elkövetkező években, 2025 környékén megkezdődhet a veszélyes hulladék elhelyezése is.

(Fotó: Posiva Oy)