A távoli galaxisok potenciális civilizációiról, melyeket általában a földinél fejlettebbnek képzelünk el, valószínűleg az idők hajnala óta ábrándoznak az emberek, valódi felkutatásukra azonban nem nyílik lehetőség, amíg a megfigyelőeszközök vagy éppen egy műholdas vagy emberes űrutazás technológiai feltételei nem adottak ehhez. Egyelőre egy szomszédba tett 'kirándulás' is valódi kihívást jelent, még emberek nélkül is, pedig a Mars mindössze körülbelül 60-400 millió kilométerre található a bolygónktól, aktuális állásától függően, míg a legközelebbi exobolygók sok fényévnyi távolságra keringenek más csillagok körül (egy fényév 9,46 billió kilométer).

A Földhöz legközelebb lévő extraszolaris bolygó a Proxima Centauri b, ami 4,2 fényévre található, és a csillagának, a Proxima Centaurinak a lakhatósági zónájában kering, bár ez nem jelenti azt, hogy valóban alkalmas az élet fenntartására, a földinél például több százszor nagyobb mértékű ultraibolya sugárzásnak van kitéve. Szintén közelinek mondható az Epsilon Eridani csillag feltehetően Jupiter nagyságú bolygója, amelyet 2007-es felfedezésekor még a legközelebbi exoplanétának tartottak a maga 10,5 fényév távolságával. Azt azonban még ezekről a nem túl messzi bolygókról sem tudjuk megállapítani, hogy pontosan milyen körülmények uralkodnak a felszínükön, milyen lehetőségek adottak egy potenciális civilizáció megjelenéséhez, illetve, hogy egyáltalán a miénkhez hasonló szén-alapú élet helyett valamilyen teljesen más formájú kifejlődhetett-e rajtuk.

Azt viszont már meg tudják állapítani a szakértők, hogy egy csillagról és környező bolygóiról vajon látható-e a Föld, miközben a Nap előtt áthalad. A Nature-ben 2021. június 23-án megjelent tanulmány szerint, melynek fő szerzője a Cornell Egyetem Carl Sagan Intézetének igazgatója, Lisa Kaltenegger, összesen 1715 olyan csillag található a Naptól 100 parszekes (326 fényév) távolságon belül, amelyről lehetőség nyílt arra, hogy róla (vagy inkább a közelében keringő bolygókról) elcsípjék a Föld tranzitját a potenciális megfigyelők az elmúlt 5000 év folyamán, vagyis az emberi civilizáció korai szakasza óta. Ezeknek a csillagoknak egy kis részéről lehet csak biztosan tudni, hogy rendelkeznek exoplanétákkal, vagyis Földhöz hasonló bolygókkal, jelenleg hét ilyenről tudnak a kutatók.

Megtalálható köztük a Ross-128, amely csillagászok elmondása szerint a múltban lehetett 'szemtanúja' a Föld áthaladásának, valamint a Trappist-1 is, amely valamikor 1640 év múlva lesz abban a pozícióban, hogy megtekinthető lesz a területéről a tranzit. A kutatók ugyanis nem csak a múltbeli eseményeket, hanem az elkövetkező 5000 év változásait is számításba vették és megpróbálták megjósolni, hogy a következő időszakban mely csillagrendszerek számára válhat láthatóvá a bolygónk. Hasonló számításokat korábban is végeztek a csillagászok, azonban a jelenlegi elemzések során a dinamikusan változó láthatósági pontot is figyelembe vették a végső konklúziók levonásánál, vagyis azt is kiszámolták, hogy pontosan hány évig tarthat az a szakasz, ameddig a legjobban látható a tranzit. Ehhez az Európai Űrügynökség Gaia missziójának adataira támaszkodtak, amely alapján 2034 közeli csillagot azonosítottak be, mint potenciálisan, az elmúlt és elkövetkező ötezer évben, a Föld tranzit zónájába (Earth Transit Zone) belépő és távozó égitestet, ezekből 1402 egy ideig, 313 a múltban tartózkodott a zónában (ezek összeadásával jött ki az 1715 csillag), 319 pedig az előrejelzések szerint a jövőben fog belépni.

A jelenleg ebben a régióban található 1402 csillag között 128 G típusú csillag is van, ezek a Napra leginkább hasonlító égitestek.

A legérdekesebbnek ezek között azoknak az égitesteknek a helyzete tűnik, amelyek 100 fényévnél nem nagyobb távolságra találhatóak, abban a régióban, amely lehetővé teszi nem csak a Föld áthaladásának észlelését, hanem a földi civilizáció által kibocsátott rádiójelek befogását is. Mivel rádiójeleket nem túl régóta, nagyjából Guglielmo Marconi 1895-ben küldött első jele óta sugároz az emberiség, ezért a kutatók körülbelül 75 olyan csillagot azonosítottak, amelyet már elérhetett azóta a civilizációnk hangja. Ebből 29 már kilépett a láthatósági tranzit zónából, jelenleg 46 tartózkodik itt, további 42 pedig valamikor a jövőben fog megérkezni. A vizsgált ötezer éves periódust részben a csillagok keringési idejének sajátosságai indokolták, részben a földi civilizáció fejlődésének üteme, de közrejátszott az az elgondolás is, miszerint egy idegen világ lakóinak ezalatt az időszak alatt bőven lehetett lehetősége arra, hogy szemtanúi legyenek, feltéve, hogy a miénknél jobb megfigyelőeszközökkel rendelkeznek, az emberi civilizáció eddigi fejlődésének.

Bár azt nem lehet tudni, hogy ezek a csillagok pontosan hány olyan bolygót tudhatnak a közelükben, amelyek hordozhatják az életet, de a kutatók szerint a földönkívüli intelligens élet keresése elsősorban a Föld tranzit zónájára koncentrál, mivel érdekes lehetőség lenne, ha a körülmények a kétirányú megfigyeléseket is lehetővé tennék.

Ez a cikk eredetileg 2021.06.24-én jelent meg a Rakétán.

(Fotó: Hubble - NASA/ ESA/ G. Bacon (STScI), Pixabay)

További cikkek a témában:

A földönkívüli létformák felépítése az emberre is hasonlíthatna, de lehet, hogy észre sem vennénk őket Hasonlítana az emberre egy földön kívül kialakult létforma, ha létezne, vagy teljesen más alakot venne fel? Az idegen létformák felépítéséről szóló hipotézisek teret engednek a képzeletnek: hogyan nézne ki például az olyan organizmus, amely halott csillagok szívében rejtőzik?