Nem egészen világos, mi lehet a pontos motivációja annak a levélnek, amit a legnagyobb megújuló energetikai cégek ügyvezetői személyesen írtak alá és küldtek el az Európai Unió Bizottságának elnökhelyettesének, Frank Timmermansnak. A levél itt látható a maga teljességében, tíz óriási multinacionális cég CEO-jának szignójával együtt (Iberdola, Vestas, Ørsted, hogy csak a legismertebbeket említsem).

A szöveg tartalma röviden összefoglalva: a levélírók a megújuló energiával termelt (praktikusan szél- vagy napenergiából előállított elektromos árammal vízbontással készített) hidrogén mint köztes energiahordozó jövőbeli fontosságára hívják a fel a figyelmet. Emlékeztetik Timmermanst, hogy az EU 2050-re CO2-semlegességet akar elérni, megemlítik, hogy a COVID-19 okozta gazdasági válságban milyen fontos Európa számára, hogy ez a dekarbonizáció költséghatékony és fenntartható módon valósuljon meg, minél több munkahely megteremtésével.

Leírják, hogy a közvetlen villamosítás a legolcsóbb és legegyszerűbb módja a CO2-emisszió megszüntetésének, de felhívják a figyelmet arra, hogy nem minden ipari-gazdasági területen ez a legjobb megoldás. Azt írják, a repülésben, fuvarozásban, hajózásban és a nehézipar számos területén a megújuló energiával előállított hidrogén kap majd kulcsfontosságú szerepet, mint a legalkalmasabb, legköltséghatékonyabb módszer.

Mint mondják, a vízből, megújulókkal termelt árammal elektrolízissel gyártott hidrogén 100%-ban üvegházgáz-mentesen készül, ezzel a módszerrel pedig az energiahordozót Európa területén kellő mennyiségben elő lehet állítani ahhoz, hogy az EU energetikailag ne függjön más államoktól. Na és természetesen biztosítják a Bizottság alelnökét, hogy ők készen állnak ezeknek a feladatoknak az elvégzésére.

A levél megfogalmazásában talán az vezérelhette a tíz céget, hogy az EU vezetése érezze, mennyire egységes a zöldenergia-ipar véleménye abban, hogy a hidrogén az energetika jövőjének egyik biztos befutója. De nem kizárt, hogy a "megújuló"-n van a hangsúly. Hiszen Európa jelenlegi hidrogén-előállításában a napenergiával vagy szélenergiával elektrolízissel, vízből bontott hidrogén mindössze a teljes gyártási mennyiség egy(!) százaléka. A többi részben ipari melléktermékként keletkezik, vagy fosszilis energiahordozókhoz kötött vegyipari folyamatokban állítják elő.

Ezért érezhették fontosnak a nagy szél- és napenergia-cégek vezetői, hogy felhívják az EU Bizottságának figyelmét: nem minden zöld, ami hidrogén. És hogy a hidrogénhez mint energiahordozóhoz kötődő támogatások, fejlesztési programok kiírásánál különösen érdemes lesz odafigyelnie az európai politikának, milyen forrásból származó hidrogénre alapozott projekteket finanszíroz.