Hogyan néz ki egy tökéletes kirándulás egy napsütéses tavaszi hétvégén? Bepakoljuk a piknikhez a csomagjainkat, beülünk a családdal a Firebirdbe, elénekelünk egy szép dalt a közlekedési dugókról, majd, miután az autónk műszerfalán található komputeren ellenőriztük, hogy melyik út szabad, elindulunk végre a vidéki (chicagói) tájak felé. Útközben konzultálunk az irányítóközponttal a választható útirányokat illetően, majd hátradőlve élvezzük az utazást az auto-pilot üzemmódba kapcsolt járműben. A koncepció a General Motors Firebird II prototípusának bemutatójához készült, az 1956-os Motorama autóshowra. A videó azt prezentálja, hogyan képzelték el ‘56-ban a húsz évvel későbbi, ’76-os állapotokat, a filmen szereplő család ugyanis csak álmodozik az önvezető kocsikról és üres utakról, valójában ott állnak bizony a dugóban. Az elmúlt század futurisztikus tervei, mint például a Firebird dizájnja nagyon jól mutatnak, de az irányítóközponttal való beszélgetés elég valószerűtlen megoldása a sofőr nélküli vezetés megvalósításának, a telefonos kapcsolat létesítése minden egyes döntés meghozatalánál értelemszerűen eléggé lelassítáná a haladást. Bár kísérleti járműnek szánták őket, a Firebird-autók már az első prototípus megalkotásától kezdve a teljesítmény fokozására lettek kihegyezve. A Harley Earl vezetésével tervezett kocsik formáját az űrhajók külalakja ihlette és gázturbinás meghajtással működtek. A második típus, amit belső körökben XP-43-nek hívtak, ugyan inkább családi autónak készült, de egész különleges feature-ökkel büszkélkedhetett: GT-304 Whirlfire motor, csúszásgátló fékek, titánium bevonat, beépített kamerarendszer, üzemanyagfelhasználást csökkentő hűtőrendszer, légkondicionálás. A tervezők nagyot álmodtak és, ugyan a titánium túl drágának, a gázturbinás motor pedig kevésbé praktikusnak bizonyult ahhoz, hogy leváltsa a hagyományosabb megoldásokat, mindenképpen jó kiindulási alapot adtak a jövőbeli elképzelések számára. (Fotó: Getty)