A bíróság két ügyet tárgyalt, ha nem is összevonva, de egymással összefüggésben: az egyik egy törökországi merénylettel, a másik a párizsi támadásokkal kapcsolatban vádolta bűnpártolással, bűnrészességgel a Twittert illetve a YouTube-ot. A felperesek szerint azzal, hogy a platformok népszerűsítették az ISIS terrorista szervezet tartalmait, hozzájárultak a bűncselekményekhez, amiért felelősséggel tartoznak. A beperelt nagyvállalatok azzal védekeztek, hogy a Tisztességes kommunikációról szóló törvény 230. paragrafusa megvédi őket egy ilyen helyzetben.

A sokat emlegetett, amúgy elég rövidke cikkely azután született meg, hogy a kilencvenes évek közepére többen beperelték internetes fórumok üzemeltetőit, mert az adott fórumokon valaki hamis, becsmérlő dolgokat állított róluk. Az amerikai törvényhozás ennek hatására úgy döntött, hogy kimondja: egy olyan szolgáltatás, amely a látogatói tartalmait közli, nem felelős a felhasználók bejegyzései, tartalmai által létrejövő károkért. 2018-ban kiegészítették a törvényt azzal, hogy szexuális bűncselekmények esetében nem ilyen határozottak ezek a védelmek, és például a szerzői jog megsértésekor is elvárják a platformokról a határozott fellépést, a lényeg azonban változatlanul az, hogy a szerző a felelős, nem a szolgáltató. Enélkül a törvény nélkül egészen másként alakult volna az internet sorsa,

képzeljük csak el, hogy ha minden hozzászólásunkat, blogbejegyzésünket, videónkat, képünket meg kéne, hogy vizsgálja valaki, mielőtt valóban kikerülhet az internetre.

Az elmúlt években több politikus próbálta feltételekhez kötni a 230. paragrafus megtartását, vagyis azt, hogy az online platformok ne legyenek felelősek a rajtuk közölt tartalmakért. Volt, aki szerint ez csak akkor járna, ha a hatóságok cserébe beleolvashatnak az üzeneteinkbe. Akadt, aki a politikai hozzászólások pártsemleges elbírálását kérné számon cserébe ezekért a védelmekért. Épp ezért várta mindenki kíváncsian, hogy a Legfelsőbb bíróság vajon érinti-e a jogszabályt az ítéletében, ám közvetlenül végül nem tette - húzta alá a technológiai-jogi blog, a Techdirt. A bírák érvelése ugyanakkor egyértelmű: csak akkor lesz valaki bűnrészes, ha tudatosan, szándékosan segíti egy bűncselekmény megvalósulását. Márpedig az, hogy létrehoztak egy videómegosztó vagy egy közösségi oldalt, és azt bűnözők is használják, nem tekinthető annak. Egyhangú véleményükben, ami nem igazán jellemző az erősen megosztott országban, külön kitértek arra, hogy még az ajánló algoritmusok sem számítanak szándékos bűnsegédletnek, vagyis hiába dob fel nekünk a YouTube egy illegális videót, ezt "nem szándékosan teszik".

Szilícium-völgyben fellélegeztek a jogvédők által is üdvözölt döntés miatt, ám ez nem jelenti azt, hogy a Kongresszus nem fogja megpróbálni megkurtítani a 230. paragrafus nyújtotta védelmeket a jövőben.

(Borítókép: Richard Sharrocks/Getty Images)