A katonai szakemberek közt kiemelt téma mostanság, hogy az amerikai hadsereg a legrosszabb toborzási számokat tudja felmutatni 1973 óta, mióta csak teljesen eltörölték a hadkötelezettséget. Mindezt egy olyan világban, ahol egyik konfliktus zóna gyullad be a másik után – Ukrajnában például nem küzdenek ugyan NATO csapatok, de nyugati katonák segítik az ukránok kiképzését egyfelől, másfelől pedig a NATO megerősítette a kelet-európai országokban a jelenlétét. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy az Európában állomásozó amerikai katonák számát a Pentagon a februári orosz invázió óta 100 ezer főre emelte – ami 20 ezer extra katona idevezénylésével jár. A legtöbb katonát közülük természetesen most is az amerikai Hadsereg (Army) küldte. Így aztán a helyzeten nem sokat javít épp azért az sem, hogy a Haditengerészet csak 8 százalékkal maradt el az előirányzott számoktól, míg a Tengerészgyalogság és az Űrhaderő egyaránt hozta toborzás terén a kitűzött számokat. A Hadsereg azonban közel 70 százalékkal maradt el a kitűzött céloktól, vagyis a tervezettnél 8282 fővel kevesebben állnak katonának – számol be róla az USA Today.

Az okokról épp most sokan vitatkoznak, és akadnak érthető, objektív folyamatok, melyek idáig vezettek – ezek közül a legfontosabb, hogy Amerikában jelenleg rekord alacsony a munkanélküliség – idén a munkanélküliek aránya 3,6 százalék volt, ami fél évszázados csúcspont. Amikor pedig sok a relatíve kényelmesebb, és jobban fizető civil állás, akkor az egyenruha értelemszerűen jóval kevésbé csábító. A belépő szintű fizetés a seregben évi 22 ezer dollár, a civil szférában azonban ez ennek már közel a duplája – 40 ezer dollár. Tegyük hozzá azért, hogy a jobb fizetés csak addig igaz, amíg a nettó, kézhez kapott összegeket helyezzük egymás mellé, a pénzen felül ugyanis a hadseregben jár például étkezés, valamint egészségügyi ellátás is, amelyek az USA-ban nem épp elhanyagolható költségek – mint az kiderül a Task and Purpose lenti videójából:

A másik objektív probléma, hogy a mai 17-24 éves korosztályból nagyon kevesen alkalmasak egyáltalán a katonai szolgálatra, akár a nem megfelelő fizikum (például elhízás), akár a rosszabb szellemi képességek miatt, akár azért, mert az illetőnek már van bűnözői múltja. Ez azt jelenti, hogy a korcsoportból eleve csak 23 százalék képes hozni az elvárt szintet, és a jobbak eleve inkább a felsőoktatásba, onnan pedig jobban fizető munkahelyekre mennek.

A sereg a fent bemutatott két problémát több módon is orvosolná: a hadsereg 50 000 dollárt, a valaha volt legmagasabb bónuszt ajánlotta fel azoknak az újoncoknak, akik elkötelezik magukat a hatéves besorozás mellett (többek szerint ennek köszönhető, hogy a mostani számok nem lettek még aggasztóbbak). Júniusban pedig a sereg egy hétre visszavonta azt a követelményt is, hogy az újoncoknak középiskolai vagy azzal egyenértékű végzettséggel kell rendelkezniük. A jövőbeni kezdeményezések között pedig szerepel például egy kísérleti program is, amelynek célja a potenciális újoncok felkészítése a hadseregben teljesítendő fizikai és tanulmányi normák teljesítésére.

Többek szerint azonban a problémák mélyebbek, és az okok közt felsorolják, hogy egyrészt a Covid alatt megváltozott a munkakultúra, másrészt, hogy a jelenlegi „Woke-kultúrával” a sereg csak nehezen lesz kompatibilis, ha egyáltalán.

Beth Asch, a független RAND Corporation toborzási szakértője szerint az emberek munkához való hozzáállása megváltozott a világjárvány miatt, mások lettek az elvárások az otthoni munkával, valamint a munka és a magánélet egyensúlyával kapcsolatban. Hogy mindez miként hat a katonasággal kapcsolatban, annak megértése jelenleg is folyik.

A Woke-kérdésről részletesebben a fenti videóban a Task and Purpose egyébként katonai veterán újságírója beszél, és ugyan ez egy jelentősen átpolitizált téma, azért akadnak olyan vonatkozásai, amelyek a mostani toborzási-krízis megértése szempontjából is fontosak.

Az biztos, hogy a toborzással kapcsolatos probléma nem csak az amerikai, hanem több nyugati hadsereget is érint, így például Kanada vagy az Egyesült Királyság fegyveres erejét – és bár ezek a hadseregek próbálnak nyitottabbak lenni mindenki számára, a nyers számokon mindez láthatólag nem változtat. A lenti, amerikai toborzási videót is több vita övezte, pontosan azért, mert sokak szerint érezhetően mesterkélten próbált a fiatalokkal kommunikálni, miközben nem sikerült elmagyarázni hadsereg lényegét. Ráadásul az eddig bevált toborzási módszerek (például odasétálnak egyenruhában a bevásárlóközpontban lézengő fiatalokhoz) sem biztos, hogy működnek a mai világban.

Ami a reklámfilmet illeti, különösen látványos a különbség, ha ezt a többi ország toborzási videóival hasonlítjuk össze:

A Task and Purpose újságírója szerint azon el lehet vitatkozni, hogy az eddig marginalizált csoportok számára a fenti videó meghozta-e a kedvet a katonaélethez, de az biztos, hogy a toborzási számokat nem sikerült felpörgetnie. Az is látszik, hogy több más, fentebb említett ország is próbálkozik ilyesmivel, néha furcsa erdménnyel – február elején, az orosz inváziót megelőző hetekben, amikor érezhetően nőtt a feszültség Oroszország és Ukrajna közt, a brit hadsereg „sokszínűségi kiképzési napot” szervezett a katonák számára. Ez azt jelentette, hogy február 8-án minden nem esszenciális katonai munkát szüneteltettek, hogy a katonák részt vegyenek a fegyveres erők kulturális és befogadási tudatosságának javítását célzó tanfolyamokon.

Az időzítés egész biztosan nem volt túl szerencsés, de kérdés az is, hogy a sokszínűség, az egyéniség hangsúlyozása mennyire hiteles a hadseregtől, melynek lényege, hogy mindenki egyenruhát húz, és közösen, a személyiségét félretéve küzd valami fontosért. A mostani helyzet kapcsán épp azért nem véletlen, hogy azt a következést többen levonták – mások mellett az amerikai Hadsereg hivatalosan kiadott közleménye is –, hogy nem elég amerikai érti meg, hogy mi egyáltalán a hadsereg, nem tudják elképzelni az életet katonaként, és elveszítik az amerikai intézményekbe vetett bizalmukat, beleértve a hadsereget is.

Hogy ezt a problémát lehet-e kampányokkal, lejjebb vitt követelményekkel, bónuszokkal orvosolni, az más kérdés. A NATO szempontjából ennek következménye lehet azonban egy gyengébb vagy túlterheltebb hadsereg, miközben nem kizárt, hogy a jelenség hátterében súlyosabb társadalmi problémák húzódnak meg.

(Kép: Pixabay/Military_Material)