Az ukrajnai háború rengeteg tanulsággal szolgál, ezek közül is kiemelkedik azonban egy nem feltétlen új, de rendkívül hatásos eszköz, a lézengő lövedék (loitering ammo) vagy ismertebb nevén: öngyilkos drón. A Breaking Defense most hosszabb írást közölt, amely iparági és katonai szereplőkkel készült interjúkon keresztül mutatja be, hogy merre tarthat ezeknek a masináknak az evolúciója – ezt foglaljuk most össze röviden.
A lézengő lövedékek egyszer használatos, kis pilóta nélküli légirendszerek, amelyek alkalmasak egy cél nyomon követésére és csapásmérésre. Habár ilyen rendszerek már évtizedek óta léteznek, a közvélemény csak mostanában, elsősorban az ukrajnai háború miatt figyelt fel rájuk. Ukrajna legnagyobb tanulsága pedig a lézengő lövedékek kapcsán, hogy ezeket lövészosztagok is hasznosíthatják szemben az addigi, jellemzően amerikai rutinnal, akik elsősorban a különleges osztagokra bízták ezeket a rendszereket.
A lézengő municiók egyébként annyira hatásosak, hogy Amerika rengeteg ilyen eszközt küldött Ukrajnába, elég csak a SwitchBlade-re vagy a titokzatos Phoenix Ghostra gondolni – amelyről korábban már lentebb írtunk.
Nem csoda tehát, hogy megnőtt a kereslet ezekre az eszközökre, de a megrendelők már nem csak az eddigi gépeket akarják, hanem újabb, jobb és hatékonyabb eszközöket – a piac pedig reagál, beindultak a fejlesztések, és ezzel együtt pörög ezen drónok evolúciója. Egyébként Magyarország is nagy tételben vásárol ilyen eszközöket:
Mint azt a AeroVironment igazgatóhelyettese elmondta, manapság gyakorlatilag minden nyugati ügyfél olyan eszközöket akar, amelyek gyorsabbak, nagyobbak és tovább bírják, mint az eddigi szerkezetek, de ugyanolyan könnyen használhatóak. A méret amúgy a szállítható töltet mérete miatt fontos, míg a hatótávolság, a hosszabb levegőben töltött idő is felkerültek tehát az új elvárások közé. A gond csak az, hogy mindez például a lövedék hordozhatóságának a rovására történhet. Azonban a technológia fejlődik: egyre jobbak a hajtóművek, előrelépés történik az energiatárolásban is, szóval mindez idővel bizony megvalósíthatóvá válik.
Azonban nem a fentiek jelentik a valódi előrelépést, hanem elsősorban ezen lövedékek rajként történő együttműködése (swarm-capability), valamint az elektronikai hadviseléssel szembeni védelem. Emellett a megrendelők szeretnék, ha ezek az eszközök integrálhatóak lennének a különböző harctéri hálózatokba. Az első és legfontosabb – mivel e nélkül az összes többi funkció értelmét veszti – az elektronikai hadviseléssel szembeni védelem, mivel ezen lövedékekre jelenleg a két legnagyobb fenyegetés a GPS alapú tájékozódás zavarása/hamisítása, valamint a kommunikációs kapcsolat zavarása. Ehhez társul az is, hogy minél nagyobb egy ilyen eszköz, annál kisebb a túlélőképessége – az előbbi két problémára azonban létezhet egy közös válasz: ez pedig a mind nagyobb fokú autonómia.
Magyarán a lézengő lövedékekkel szemben támasztott igények miatt megkerülhetetlennek látszik, hogy ezek az eszközök a jövőben egyre önállóbbak legyenek, ami azért hátborzongató jövőt vetít előre.
(A cikkhez használt képen a HERO lézengő lövedék látható, forrása: wikimedia commons/Swadim)