A könyv a provokatív címen kívül annak köszönheti a sikerét, hogy nagyon sok látványos összehasonlítást tesz egy-egy állat táplálásának ökológiai költsége kapcsán. Eszerint például egy közepes méretű kutya esetén annyi kárt okozunk, mintha évente 10 000 km-t vezetnénk egy 4,6 literes Land Cruisert. Ezek az adatok egyébként úgy jöttek ki, hogy meghatározták, mekkora földterület szükséges ennyi táplálék előállításához. Ezek a számok a következőképp festenek egymás mellé helyezve: az említett középtermetű kutyának a mancsnyoma 0,84 hektár, egy nagyobb németjuhászé pedig 1,1 hektár. Egy macska esetén ez 0,15 hektár, míg egy fejlett országban élő ember ökológiai lábnyoma 6 hektár, viszont egy fejlődő világbelié már csak 1,6 hektár.
Ezután természetesen botrányok vihara dúlt a kisállat, benzines jármű, valamint hektárok háromszögében, és mivel a téma vissza-visszatér, a Phys.Org több szakértői nyilatkozatot is összegyűjtött az azóta eltelt időszakból. Gregory Okin, a Kaliforniai Egyetem egyik professzora például úgy nyilatkozott, hogy semmi baja a háziállatokkal, csak szeretné, ha az emberek tudatosabb döntéseket tudnának hozni. A professzor egy 2017-es tanulmányában azt a következtetést vonta le ugyanis, hogy az USA-ban háziállatként tartott 160 millió kutya és macska annyi szén-dioxid kibocsájtással jár, mint éves szinten 13 millió benzines vagy dízel-autó. (És akkor a dízel és elektromos autó közötti környezetszennyezési vetélkedőbe bele se menjünk – illetve akit mégis érdekel a helyzet állása, a lenti cikkből tájékozódhat.)
Többek szerint azonban az a baj ezekkel az összehasonlításokkal, hogy rengeteg pontatlan feltételezés húzódik a háttérben. Például rengeteg kutya- és macskatáp olyan másodlagos termékekből készül, amit az embereknek szánt élelmiszeripar nem hasznosít. Magyarán ezek az alapanyagok amúgy is jelen lennének az emberi fogyasztás miatt, csak így most nem kidobják, hanem felhasználják őket. Tipikusan ilyenek a különböző belsőségek, melyeket az emberek nem szívesen fogyasztanak. Erre lehet ellenérv, hogy akadnak országok, ahol kifejezetten a háziállatok fogyasztása miatt tartanak vágóállatot, ilyen például Hollandia. A szakértők szerint ugyanakkor ez is csak azt húzza alá, hogy mennyire lehetetlen pontosan megbecsülni és átlagolni az egy-egy háziállathoz köthető emissziót, ugyanis – épp úgy mint az embereknél – erősen számít az, hogy az adott kedvenc hol és milyen körülmények között él. Egy 2019-es tanulmány szerint például még Hollandián belül is igen nagy az eltérés: egy 12-21 kg közötti kutya az élete során 4.2 és 17 tonna közötti CO2-kibocsájtást okozhat. Kínában viszont ugyanennek a kutyának a tartása 3,7 és 19,1 tonna közötti CO2-kibocsájtással járhat. (Egyébként 10 tonna szén-dioxid felel meg nagyjából két autó éves szintű kibocsájtásának.)
Pim Martens, a Maastricht Egyetem tanára szerint egyébként épp ezeknek az összehasonlításnak nincs amúgy sem semmi értelmük, hiszen ez nem jelentheti azt, hogy ha nincsen kutyám vagy macskám, akkor nyugodtan SUV-ba pattanhatok vagy többet autókázhatok.
A kutatók azonban két dologban egyet értenek: először is a házi kedvencek tartása számottevő kibocsájtással jár – ami egyes szakértők szerint viszont nem független az emberi fogyasztási szokásoktól, tehát mielőtt sarokba állítanánk a cicát és a kutyust, előbb a saját portánkon kellene sepregetni, és erre majd akkor térjünk vissza, ha minden ember vegetáriánus lett. A másik pedig egy logikus meglátás: minél nagyobb egy adott állat, annál többet eszik, így a tartása annál több kibocsájtással jár. Egyesek szerint ezért akkor már érdemesebb minél kisebb állatokat tartani, például gyíkokat vagy nagyobb pókokat. Illetve nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az állatainknak (és saját magunknak) tudatosabban vásároljunk ételt, valamint használati termékeket.