Hogy kerül porfelhő a jégrétegre?

Az Űrhivatal munkatársai közleményükben minden fontos információt elárultak a különös jelenségről: a Mars tengelyferdesége -akárcsak a Földé- huszonöt fokos, így a két bolygó évszakváltásai között is akadnak hasonlóságok. Az említett marsi régió a sarki tél során például egyáltalán nem kap fényt, nem úgy a nyári időszakban. Az ingadozás miatt alakult ki a sarkvidékek téli-nyári hőmérséklet-különbsége, melynek legszembetűnőbb produktuma a jég mennyisége.

A sarki jégsapkák a nyári hónapok során végig jelen vannak; többségében vízjégből állnak, mintegy ezeregyszáz kilométer átmérőjűek, mennyiségük körülbelül 1,6 millió köbkilométer. A kutatók szerint mostani észlelésük friss képződmény lehet, mivel a jégsapka felszínén nem látni becsapódásra utaló nyomokat.

Ellenben télen a szárazjég miatt a sarki jégsapka mérete jócskán megnagyobbodik. Ilyenkor a hőmérséklet mínusz százhuszonöt Celsius-fokra is lesüllyed, ami lehetővé teszi, hogy a légkör szén-dioxid-tartalmának jelentős része kifagyjon. Mindez felhőszerű lepelként elterül a sarkvidék felett, majd "hó" formájában a talajra hullik. A téli jégsapka egy-két méter vastag réteget alkot a felszínen, tavasszal pedig ismét visszakerül a légkörbe.

A radarmérésekből arra következtethetünk, hogy az árokrendszert a szélviharok és a por egyvelege vájta spirális formájúra. Pontosan úgy, ahogy az Földünk légkörében is történik. A Mars Express felvételén látszódó furcsa felhők helyi porviharok képződményei, mozgásuk pedig merőleges az árkokra. Ezek a porviharok fokozzák az eróziót, a szelek pedig a jég szublimációjával együtt formálják a marsi sarkvidék árokrendszerét. Ha van otthon 3D-s szemüvegünk, a Német Űrhivatal oldalán nagy méretben, térbeli formában is megcsodálhatjuk a képződményt.

(Fotó: geo.fu-berlin.de)