Halálos oázisok lakoznak a tengerek mélyén, ahonnan semmi sem szabadul

2022 / 07 / 25 / Bobák Zsófia
Halálos oázisok lakoznak a tengerek mélyén, ahonnan semmi sem szabadul
Az akár több négyzetkilométer kiterjedésű sós medencék évezredeken át megőriznek mindent, ami beléjük kerül.

Sok millió évvel ezelőtt a miocén korban számos olyan földtörténeti esemény zajlott le, amelyek végleg megváltoztatták a bolygó képét és hozzájárultak a Föld élővilágának jelenlegi elrendeződéséhez, többek között az afrikai kontinens és Eurázsia között ekkoriban kialakuló földhíd révén, amelyen megkezdődhetett az állatok vándorlása addig távoli tájak között is. Ekkor jelentek meg az oligocén korban még csak Afrikában honos elefánt-elődök képviselői Ázsiában és ennek az időszaknak a vége felé, 8-6 millió évvel ezelőtt érkezett sokfajta emlős Afrikába az arab térségben kialakuló extrém szárazság által hajtva.

Egy másfajta, sokkal rejtettebb, de mégis egy-egy helyszín élővilágát alapvetően befolyásoló változást azonban nem a szárazföldön, hanem a tengerek mélyén kell keresni: a miocén korban egy-egy régióban olyan kőzetek halmozódtak fel, amelyek lebomlásuk során, jóval később, nagy mennyiségű nátrium-klorid, vagyis só koncentrációját eredményezték - ezekből alakultak ki azok a tengerfenéki oázisok, amelyek a magas sótartalmuk miatt halálos csapdává váltak a környező élővilág számára, és mégis, több szempontból is, az életet segítő szokatlan formációkat képviselnek.

Tengeri sós tavak a világ kevés pontján alakulnak csak ki, az eddigi felfedezések során alig néhány tíz ilyen jellegű helyszínt azonosítottak csak, főként a Mexikói-öböl, a Földközi-tenger és a Vörös-tenger területén. A medencék sótartalma akár 160 PSU (Practical Salinity Unit, a só koncentrációjának mérésére szolgáló egység) is lehet, ami az óceánok átlagos értékeit (35 PSU körül) majdnem ötszörösen meghaladó sótartalmat jelent. A különleges állapot a helyszínen található kőzetek, köztük a késő miocénkori üledékes kőzetek, a kősók feloldódásának következménye, valamint, bizonyos helyszíneken a párolgás is jelentősen hozzájárul a kialakulásához a folyamat következtében létrejövő nátrium, klór és egyéb összetevők koncentrációnövekedése és a kősók kristályosodása miatt.

A medencék jellemzője, hogy oxigénben rendkívül szegény, vagy akár az oxigéntől teljesen elzárt, anaerob környezetet biztosítanak, amivel veszélyes csapdát állítanak a környező élővilág számára, kivéve egy, rendkívül strapabíró élőlényfajtát:

az extremofil mikroorganizmusokat, amelyek a legszélsőségesebb körülmények között is képesek megélni és szaporodni.

Az extremofilek, kihasználva azt az egyedi tulajdonságukat, hogy képesek radikálisan magas vagy éppen alacsony hőmérsékleten, nagy mennyiségű radioaktív sugárzás közelében vagy különösen savas/lúgos környezetben életben maradni, benépesítik a Föld azon területeit, amelyektől a kevésbé ellenálló szervezettel rendelkező, komplexebb létformák távol maradnak. A tengerfenéki sós tavak környékét ilyen organizmusok lakják be, a jelenlétük pedig odavonzza a nagyobb állatokat is, amelyek magától a sós medencétől óvakodnak ugyan, de a szomszédságában sűrűn lakott élőhelyeket hozhatnak létre.

A Vörös-tengerben a legújabb és a parthoz legközelebb fekvő sós tavakat 2020-ban az Oceanix és a Miami-i Egyetem közös projektje során találták meg: a NEOM Sós Medencékre keresztelt tavakat az Arab-félsziget és a Sínai-félsziget közti Akabai-öbölben, a parttól 2 kilométerre azonosították 1770 méteres mélységben. A tavak között egy nagyobb kiterjedésű, 10 000 m2-es, valamint három kisebb, kevesebb mint 10 m2-es formáció is található és mindegyikük sótartalma jelentősen meghaladja a környező vizek koncentrációját: míg a mérések szerint a tengervíz a közelükben 40 PSU sótartalmú és 21,33 °C-os, addig a tavaknál a szint 120 PSU-ra emelkedett, de ez az érték a későbbi laboratóriumi vizsgálatok precízebb mérései során valójában 160 PSU-nak bizonyult. A környező víz 180 μmol L−1-es oldott oxigéntartalmával összehasonlítva a tavakban az oxigén kevesebb mint 10 μmol L−1 volt, ezért a kutatók anoxikus környezetnek nyilvánították.

A felfedezés jelentőségét az extrém környezet szokatlan jellegzetességei adják, mivel az ilyen helyeken élő mikroorganizmusokból lehetséges rákellenes hatóanyagokat előállítani - erre korábban is volt már példa, mikor a Vörös-tengerben található Erba sós medencéből származó mikroorganizmusokból olyan aktív bakteriális kivonatot készítettek, ami a különböző típusú rákos sejtek növekedését 30%-kal is csökkenteni tudta. Hasonló gyógyszeralapanyagok forrását egyre gyakrabban keresik a kutatók a tengerek mélyén, többek között James Cameron filmrendezőnek a Mariana-árokba vezető útján is hoztak fel olyan rákfélékből mintákat, amelyekről kiderült, hogy az Alzheimer-kór kezelésében használatos gyógyszerek összetevőjére hasonlító vegyületeket tartalmaznak.

Az extrém környezet ezenfelül a Föld korai időszakába is betekintést nyújthat, abba a korba, mikor az élet kezdett kialakulni.

"A mélytengeri sós medencék nagyszerű analógiái a Föld korai időszakának - annak ellenére, hogy oxigénben hiányosak és hipersósak, bővelkednek az úgynevezett extremofil mikroorganizmusok gazdag közösségeiben.

Ezeket a közösségeket elemezve bepillantást nyerhetünk azokba a körülményekbe, amikor az élet először megjelent a bolygón és irányt mutathatnak az élet kutatására más "vízi vilagokban" a Naprendszerben és azon túl." - mondta el Sam Purkis, a kutatás vezetője a Live Science-nek.

A kutatást a szaúd-arábiai NEOM fejlesztési vállalat támogatta, amely az Akabai-öböl partján éppen a radikálisan új Neom okosváros-komplexum felépítését tervezi a szaúdi koronaherceg kezdeményezésére - a régió olyan különlegességek integrálásával vonzza majd a befektetőket és turistákat a környékre a tervek szerint, mint például az utcák és autók nélküli The Line százhetven kilométer hosszúságú városa, ami a föld alatt megvalósított tömegközlekedési hálózatra és mesterséges intelligencia vezérelte megfigyelési és IoT rendszerre fog épülni. Az egyelőre még kihalt sivatagi környezet emellett helyet ad majd a Mirror Line gigaépületeinek is, amelyek egybefüggően, 120 kilométer hosszan és 500 méter magasságot elérve szelik át a sivatagot és hegyeket, egészen a tengerpartig érve. Az ötmillió lakosnak otthont adó felhőkarcolókban vertikális farmokon termesztik az élelmiszert az emberek ellátására, akik napi három étkezésre fizethetnek majd elő, a közlekedést pedig az épületek alatt futó nagysebességű vonatokkal oldhatják meg.

A Wall Street Journal beszámolója szerint a hatalmas beruházás azonban környezeti szempontból negatív következményekkel is járhat, többek között a vízáramlást és az állatok vándorlását is megakaszthatja.

(Fotó: University of Miami)

Létezik a földön tökéletesen élettelen hely? A földön sokféle élőhely található. Van ahol hemzsegnek az élőlények, és akad ahol alig találni életformát. Van ahol szén és van ahol kénalapú élettel találkozhatunk, például a tengerek mélyén feltörő lávafolyások mentén. Még a több tízezer éves gleccserjég belsejében is jégférgek tekeregnek. Létezhet hát olyan hely, ahol egyáltalán nincs élet?


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.