Rendhagyó képességű 3D-nyomtatót fejlesztett ki egy nemzetközi konzorcium az ESA megrendelésére. A nyomtatót kifejezetten a súlytalanságban gyártás szempontjai szerint tervezték, lehetővé téve a jövő űrkutatói számára, hogy szükség szerint szerkezeteket, szerszámokat és pótalkatrészeket készítsenek. Az eszköz egyik különlegessége, hogy amíg a legtöbb 3D-nyomtató nem tud nagyobb tárgyakat nyomtatni, mint a saját mérete, addig az ESA új, lMPERIAL névre keresztelt eszköze egy sík mentén gyakorlatilag bármilyen hosszúrágú elemet ki tud nyomtatni. A kutatók szerint a világűrben történő gyártási technológiák megjelenése elengedhetetlen lenne az emberiség hosszútávú űrbéli jelenlétéhez, mivel az egyre ambiciózusabb küldetések során előbb-utóbb kénytelenek lesznek az űrutazók a világűrben, a helyszínen legyártani bizonyos alkatrészeket.

Az új 3D-nyomtatót először csaknem napra pontosan egy évvel ezelőtt, az ESA egyik online gyártástechnológiai workshopján mutatták be. Akkor egy másfél méter hosszú rudat nyomtattak ki az eszközzel. Már akkor is egy technológiai bravúrnak számított, hogy a nyomtatott tárgynál sokkal kisebb volt maga a nyomtató, ami legyártotta azt. A berendezés az első prototípusa annak a 3D-nyomtatási technológiának, amit később majd a Nemzetközi Űrállomásra kívánnak felvinni.

"Mint az már bebizonyosodott, a Fused Filament Fabrication nevű nyomtatási eljárásra – jó minőségű polimerek használatával együtt – nincs hatással az alacsonyabb gravitáció" – szögezte le még tavaly, az eszköz bemutatásakor Antonella Sgambati, a nyomtatót fejlesztő konzorcium egyik cégének, az OHB-nak a projekt menedzsere. Az említett eljárás, a Fused Filament Fabrication – röviden csak FFF – azt a hagyományos 3D-nyomtatási módszert takarja, ami a legtöbb hétköznapi embernek beugrik a fogalom kapcsán: azaz, hogy a tekercselt műanyagszálat a nyomtató felolvasztja, majd a fúvóka „rajzolja meg”, azaz nyomtatja ki a tárgyat.

Az űrben való nyomtatáshoz az IMPERIAL-nak egy sor különleges követelménynek is meg kellett felelnie:

• tudjon nyomtatni olyan polimerekkel, melyek kiemelkedő mechanikus és termikus tulajdonságokal rendelkeznek (mint például a PEEK)

• képes legyen mikrogravitációs körülmények között is nyomtatni, lehetőleg hasonló minőségben, mint hagyományos körülmények között

• képes legyen nagyobb méretű alkatrészek nyomtatására, egy irányban korlátlan méretben

• az energiafogyasztása legyen a Nemzetközi Űrállomás limitált lehetőségeihez szabva

• az elkészült alkatrészek rögtön a nyomtatás után legyenek használhatóak, ne legyen szükség utómunkára

• a hulladék képződése legyen minimális, vagy legyen újrahasznosítva, vagy visszaforgatva a nyomtatási folyamatba.

Az eszközt az ESA számára egy nemzetközi konzorcium fejleszti, a németországi Azimut Space, a szintén német OHB, az ír Athlone Institute of Technology és a portugál BEEVERYCREATIVE közösen dolgozik az eszközön, melyet következő lépésként a Nemzetközi Űrállomásra szeretnének feljuttatni, hogy a világűrben, súlytalanságban is tesztelni tudják az eszközt.

(Fotó: ESA)

Ezt a három dolgot sokkal jobb az űrben gyártani, mint a Földön Ha a jövőben űrvárosok, és űrhotelek épülnek majd távol a Földtől, miért ne nyílhatának gyártósorok is, ahol made in space termékeket dobozolnának az asztronauták?