Egy földi évnek azt az időtartamot nevezzük, ami alatt a Föld megtesz egy kört, pontosabban ellipszist a Nap körül. Ez az időegység már az ókori Egyiptomban használatban lévő első naptárak kidolgozása óta (vagy még előbb) nagyban meghatározta az emberi élet tevékenységeinek beosztását, fontos szerepet tölt be a társadalmak kulturális tradícióiban és természetesen a naptári év alapján tartjuk számon a születésünk évfordulóját is.

Egy földi év már az időszámításunk előtti negyedik évezredben adminisztratív és kormányzati célokra készített egyiptomi naptárakban is 365 napra volt osztható,

amihez időközben a pontosság kedvéért négyévenkénti szökőévet adtak. A születésnapunkat így 365 (szökőévekben 366) naponként, azaz 52 hetenként, 8760 óránként, 525 600 percenként és 31 536 000 másodpercenként ünnepelhetnénk, ha egészen precízek akarnánk lenni. De mi lenne, ha más bolygókon élhetnénk és ott tartanánk meg a születésnapunkat minden eltelt évben, hány évesek lennénk például a Merkúron vagy a Marson?

Ha a dolgot egészen leegyszerűsítjük és kihagyjuk a számításból az olyan akadályozó és a kérdést bonyolító tényezőket, mint például a Naprendszer bolygóinak lakhatásra általában alkalmatlan környezete vagy az odautazáshoz szükséges, űrhajóban töltött idő, ami befolyásolja a test öregedésének folyamatát, és csak az eltelt évek számára koncentrálunk, akkor könnyen elvégezhetjük a számítást. A bolygók keringési ideje a leggyorsabbtól a leglassabbig nagyon különböző: a Merkúr 88 földi nap alatt kerüli meg a Napot, a Neptunusz 60 190 földi nap alatt, a Plútó (ami 2006 augusztusa óta a Nemzetközi Csillagászati Unió döntése értelmében hivatalosan már nem bolygó, hanem törpebolygó) 90 520 földi nap alatt.

A bolygók keringési ideje a NASA és az ESA (némileg eltérő) adatai alapján hozzávetőlegesen a következő:

• Merkúr - 88 földi nap (87,969 nap, a precizitás kedvéért)
• Vénusz - 225 földi nap (egészen pontosan 224,7 nap)
• Föld - 365 nap (illetve valamivel több, körülbelül 365,25 nap)
• Mars - 687 földi nap
• Jupiter - 4333 (4332,59) földi nap
• Szaturnusz - 10 756 földi nap
• Uránusz - 30 687 földi nap
• Neptunusz - 60 190 földi nap

Amint látható, a Merkúron tartózkodva jelentősen gyorsabban telnek az évek, mint a Földön, emiatt sokkal gyakrabban ünnepelhetnénk egy-egy újabb születésnapot (vagy bármilyen más, évente tartott ünnepet), ezzel ellentétben a Neptunuszon már, a jelenlegi átlagos emberi élethosszt figyelembe véve, meg sem érnénk az első születésnapunkat, azaz egy neptunuszi év leteltét. Egy, a földi számítás szerint harminc éves ember:

• a Merkúron - 124,5
• a Vénuszon - 48,7
• a Marson - 16
• a Jupiteren - 2,5
• a Szaturnuszon - 1
• az Uránuszon - 0,3
• a Neptunuszon - 0,2

éves lenne nagyjából.

Ha valaki a saját, más bolygók "időszámítása" szerinti korát pontosan szeretné kiszámolni, arra találhatunk online elérhető kalkulátorokat is, vagy egy kis agytorna segítségével is utánajárhatunk a kérdésnek.

Annak viszont elenyésző az esélye, hogy emberek a közeljövőben más bolygókon fogják megtapasztalni az évek múlását. A legtöbb bolygó emberi élettel összeegyeztethetetlen környezete és a távolabbi bolygók elérhetetlenlensége miatt csak a Mars jöhet szóba, mint olyan célhelyszín, ahová valós esély kínálkozik az űrhajókkal való eljutásra, a felszínre való leereszkedésre, és megtelepedésre, de a leendő emberes marsmissziók kezdete előtt még számos problémát kell megoldania az űrügynökségeknek és cégeknek a projektekkel kapcsolatban. Az űrhajósokra a mélyűrben ható ionizáló sugárzás elleni védelem és a hosszú, több hónapos út alatti testi és pszichológiai terhelés enyhítése mellett a túléléshez szükséges, hatalmas mennyiségű élelmiszer, felszerelés és más rakomány szállítása szintén gondot okozhat.

Ennek ellenére sokan, többek között a NASA, a SpaceX, a kínai űrügynökség, az ESA (Európai Űrügynökség) is tervezi az űrhajósok Marsra való küldetéseit, általában 2030 utáni, 2040-es időpontokkal számolva. Az, hogy milyen érzés a marsi időszámítás szerint élni, csak ezután derül majd ki az emberek számára.

(Fotó: Michael/Baggeb/Pixabay, Ren Wicks/NASA)