Persze először érdemes tisztázni, hogy egyáltalán mit tekintünk világűrnek. A Fédération Aéronautique Internationale a légkör és a világűr határát a tengerszint feletti száz kilométeres magasságban állapította meg. Itt húzódik a Kármán-vonal, amely Amerikába szakadt földinkről, Kármán Tódorról kapta becses nevét. Kármán úr persze nem csak a hasára ütött, számításai szerint ebben a magasságban egy eszköz már nem tud a felhajtóerő segítségével repülni, hanem el kell érnie az első kozmikus sebességet. Az Amerikai Légierő és a NASA amúgy ezt nem fogadja el, ők a határt kicsit lejjebb rakták: nyolcvan kilométerrel a tengerszint fölé.

2019. szeptember huszonhatodikáig harmincnyolc ország összesen ötszázhatvanöt embert küldött a világűrbe, mindeközben az űrprogramokban harminc ember lelte halálát. Ám ennek a harmincnak a zöme a földön (például kiképzés közben) vagy még a légkörön belül vesztette életét. A világűrben eddig csak hárman haltak meg, és mindhárman ugyanabban a balesetben, a Szojuz-11 tragédiájában.

A Szojuz-11 1971. június harmincadikán a terveknek megfelelően landolt Kazahsztánban. A helyszínre érő mentőegységek miután kinyitották a kabint, a misszióban résztvevő három űrhajós testét az üléseikbe csatolva találták. Mind halottak voltak, viaszos, sápadt bőrük, szederjes ajkuk tanúskodtak a sorsukról: megfulladtak.

A Szojuz-11 a történelem első űrállomására szállított legénységet a végzetes földet éréshez képest nagyjából egy hónappal korábban. Az űrállomást, a Szaljut-1-et ugyanis 1971. április tizenkilencedikén legénység nélkül lőtték ki.

Amúgy már egy korábbi misszió is próbált embert juttatni a szovjet űrállomásra. A Szojuz-10 sikeresen dokkolt, ám egy beragadt ajtó miatt a misszió kudarcba fulladt, és a Szojuz-10 visszatért a Földre. A tragédiának azonban már ekkor voltak előjelei, mert a Szojuz-10 landolása során mérgező anyag szivárgott az űrhajó levegőkészletébe, ami miatt az egyik kozmonauta el is vesztette az eszméletét. Ám végül a csapat mindhárom tagja sikeresen ért földet, és maradandó tünetek sem mutatkoztak rajtuk.

A Szaljutot legközelebb néhány hónappal később, június hatodikán próbálták ismét használatba venni. A Szojuz-11 az elődjéhez hasonlóan háromfős személyzettel vágott neki az útnak, és ezúttal nem csak a dokkolásig jutottak, hanem Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev kozmonauták be is léptek az űrállomásra. Ezután közel egy hónapig éltek a Szaljuton, amely idő alatt üzembe helyezték azt, és kísérleteket végeztek. Ők hárman voltak az elsők, akik hosszabb időt töltöttek a világűrben.

A visszatérésre június huszonkilencedikén került sor, amikor is a Szojuzt elválasztották az űrállomástól, és megkezdték a leszállási programot. Az utólagos vizsgálatok arra jutottak, hogy műszaki hiba miatt a kabinból megszökött a levegő, és az űrhajósok még a Kármán-vonal felett megfulladtak, mivel nem viseltek szkafandert. Amúgy ez utóbbira nem is lett volna lehetőségük, mert a Szojuz kialakítása miatt csak szkafander nélkül fértek el benne hárman.

A landolás a katasztrófa ellenére tervezetten megtörtént, és az egység Kazahsztán területén ért talajt. A holttesteket később Gagarin mellé, a Kreml falába temették.

Az esetet követően a Szojuzokat újratervezték, és többek közt bevezették, hogy a visszatérés során is viseljenek a kozmonauták szkafandert, ami miatt a személyzet újra két főre apadt, mert a középső ülés helyére az űrruhák levegőellátása került.

(Kép: Pixabay, Forrás: Astronomy.com, Time, Express.co.uk )