Hányan haltak meg eddig a világűrben?

2019 / 11 / 10 / Felkai Ádám
Hányan haltak meg eddig a világűrben?
Jogos feltételezés, hogy az űrutazás nem kevés emberi áldozatot követelt, különösen az úttörő időszakban, amikor ramaty rakétákat irányították ruhásszekrény méretű számítógépek, amelyek számítási kapacitása alig haladta meg egy abakuszét. Ha pedig feltesszük a kérdést, hogy hányan haltak meg eddig az űrben, akkor filmeken edzett képzeletünk máris lebegő asztronauták és kozmonauták légiójának a semmiben élettelenül lebegő testeit vetíti elénk. Holott a végső válasz egy meglepően alacsony szám, amely ráadásul egyetlen szovjet misszióhoz köthető.

Persze először érdemes tisztázni, hogy egyáltalán mit tekintünk világűrnek. A Fédération Aéronautique Internationale a légkör és a világűr határát a tengerszint feletti száz kilométeres magasságban állapította meg. Itt húzódik a Kármán-vonal, amely Amerikába szakadt földinkről, Kármán Tódorról kapta becses nevét. Kármán úr persze nem csak a hasára ütött, számításai szerint ebben a magasságban egy eszköz már nem tud a felhajtóerő segítségével repülni, hanem el kell érnie az első kozmikus sebességet. Az Amerikai Légierő és a NASA amúgy ezt nem fogadja el, ők a határt kicsit lejjebb rakták: nyolcvan kilométerrel a tengerszint fölé.

2019. szeptember huszonhatodikáig harmincnyolc ország összesen ötszázhatvanöt embert küldött a világűrbe, mindeközben az űrprogramokban harminc ember lelte halálát. Ám ennek a harmincnak a zöme a földön (például kiképzés közben) vagy még a légkörön belül vesztette életét. A világűrben eddig csak hárman haltak meg, és mindhárman ugyanabban a balesetben, a Szojuz-11 tragédiájában.

A Szojuz-11 1971. június harmincadikán a terveknek megfelelően landolt Kazahsztánban. A helyszínre érő mentőegységek miután kinyitották a kabint, a misszióban résztvevő három űrhajós testét az üléseikbe csatolva találták. Mind halottak voltak, viaszos, sápadt bőrük, szederjes ajkuk tanúskodtak a sorsukról: megfulladtak.

A Szojuz-11 a történelem első űrállomására szállított legénységet a végzetes földet éréshez képest nagyjából egy hónappal korábban. Az űrállomást, a Szaljut-1-et ugyanis 1971. április tizenkilencedikén legénység nélkül lőtték ki.

Amúgy már egy korábbi misszió is próbált embert juttatni a szovjet űrállomásra. A Szojuz-10 sikeresen dokkolt, ám egy beragadt ajtó miatt a misszió kudarcba fulladt, és a Szojuz-10 visszatért a Földre. A tragédiának azonban már ekkor voltak előjelei, mert a Szojuz-10 landolása során mérgező anyag szivárgott az űrhajó levegőkészletébe, ami miatt az egyik kozmonauta el is vesztette az eszméletét. Ám végül a csapat mindhárom tagja sikeresen ért földet, és maradandó tünetek sem mutatkoztak rajtuk.

A Szaljutot legközelebb néhány hónappal később, június hatodikán próbálták ismét használatba venni. A Szojuz-11 az elődjéhez hasonlóan háromfős személyzettel vágott neki az útnak, és ezúttal nem csak a dokkolásig jutottak, hanem Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev kozmonauták be is léptek az űrállomásra. Ezután közel egy hónapig éltek a Szaljuton, amely idő alatt üzembe helyezték azt, és kísérleteket végeztek. Ők hárman voltak az elsők, akik hosszabb időt töltöttek a világűrben.

A visszatérésre június huszonkilencedikén került sor, amikor is a Szojuzt elválasztották az űrállomástól, és megkezdték a leszállási programot. Az utólagos vizsgálatok arra jutottak, hogy műszaki hiba miatt a kabinból megszökött a levegő, és az űrhajósok még a Kármán-vonal felett megfulladtak, mivel nem viseltek szkafandert. Amúgy ez utóbbira nem is lett volna lehetőségük, mert a Szojuz kialakítása miatt csak szkafander nélkül fértek el benne hárman.

A landolás a katasztrófa ellenére tervezetten megtörtént, és az egység Kazahsztán területén ért talajt. A holttesteket később Gagarin mellé, a Kreml falába temették.

Az esetet követően a Szojuzokat újratervezték, és többek közt bevezették, hogy a visszatérés során is viseljenek a kozmonauták szkafandert, ami miatt a személyzet újra két főre apadt, mert a középső ülés helyére az űrruhák levegőellátása került.

(Kép: Pixabay, Forrás: Astronomy.comTimeExpress.co.uk )


Hiánypótló funkcióval bővült a világszerte használt magyar szoftver
Hiánypótló funkcióval bővült a világszerte használt magyar szoftver
A memoQ az egyik legnépszerűbb fordítástámogató szoftver a szakmabeliek körében, a 10.1-es verzió óta pedig a szoftver webes változata már a képernyő-felolvasó programokkal is kompatibilis, így biztosítva, hogy a vakok és gyengénlátók is önállóan, külső segítség nélkül tudják használni a szolgáltatást.
Az utolsó alkalom, amikor emberek látogatták meg az űrben a Hubble Űrteleszkópot
Az utolsó alkalom, amikor emberek látogatták meg az űrben a Hubble Űrteleszkópot
A Columbia űrsikló tragédiája után a Hubble utolsó javítási misszióját lefújták a kockázatok miatt, de 2009. május 11-én mégis legénység indult a teleszkóphoz a SM4 keretében az Atlantis űrsiklóval, ez alkalommal tényleg utoljára.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.