Mint arról az Insider beszámol, hétfőn a Solar Dynamics Observatory hatalmas, fekete régiót, úgynevezett lyukat azonosított a napkoronán. Az ilyen lyukakról így írt korábban egy hasonló esemény kapcsán a National Geographic:

“Az efféle lyukak a napkoronán alakulnak ki. Ahogy az égitest mágneses mezeje képes napfoltokat és flereket létrehozni, úgy időnként ki is nyithatja a koronát. Ahogy a földi ózonlyukak, úgy az ilyen nyílások sem érnek le az atmoszféra mélyére. Az efféle régiók jóval hűvösebbek és kevésbé sűrűk, mint az őket körülvevő plazma.

A korona lyukain keresztül a napszél a megszokottnál gyorsabban tud távozni. A kiszabaduló nagy energiájú részecskék így a Földet is elérik, felerősítve a sarki fényeket. Az utóbbi napokban az északi fény valamivel látványosabb volt, könnyen elképzelhető, hogy a jelenség hátterében a korona szétnyílása áll.”

Az Insider megkereste emailben Alex Youngot, a NASA Goddard heliofizikai tudományos részlegének az igazgatóját, aki elmondta, hogy a mostani lyuk elég nagy, az átmérője körülbelül 300 ezer - 400 ezer kilométer, ami azt jelenti, hogy körülbelül 20-30 Föld nagyságú bolygó férne el egymás mellé sorakoztatva ezen a vonalon. Kiderült az is, hogy ezek a lyukak, mint azt tehát az NG cikke is írta, a gyors napszelek forrásai, amelyek másodpercenként körülbelül 500-800 km-es sebességet is elérhetnek. A mostani lyukból származó napszelek e hét végén érik el a Földet. Mint a szakértő írja:

"Valószínűleg március 24-én kezdjük látni a nagy sebességű szél hatásait. Amikor a nagy sebességű szél eléri a Földet, a részecskék és az általa hordozott mágneses mező kölcsönhatásba lép a Föld mágneses mezőjével."

Az erősebb mágneses mezők, mint például a koronális tömeg kilökődése, elektromos áramszünetet okozhatnak, vagy megzavarhatják a kommunikációs technológiát, de a koronalyukak – még az ilyen nagyok is – nem szoktak komolyabb következményekkel járni, a pénteki fő hatás egy élénkebb aurora borealis lesz valószínűleg. Young ugyanakkor hozzáteszi azt is, hogy a növekvő naptevékenység új szakaszába lépünk, ahol a koronalyukak ritkábban jelennek meg, és gyakoribbá válik a koronatömeg kilökődése és az erőteljes napkitörések is. Mindez azért probléma, mert a koronális kilökődésekből és a napkitörésekből származó erős mágneses mezőkről ismert, hogy túlfeszültséget okoznak az elektromos hálózatokban és a műholdakban – ezek az események azonban szerencsére ritkán fordulnak elő. Korábban írtunk arról, miként változna meg a világ, ha örökre elbúcsúzhatnánk az áramtól egy erősebb napkitörés miatt:

Hogyan élnénk, ha egy napkitörés miatt örökre elmenne az áram? Képzeljük el, hogy egy napkitörés lenullázza az elektromos hálózatokat, az internetet és mindent, ami elektromossággal működik! És hogy mi történne? Két hét alatt véget érne ez a civilizáció.

Abból a cikkünkből kiderült az is, hogy egy 1859-es napkitörés például (bár ez még nem is volt a legerősebb) tönkretette a nyugati világ távíró rendszereit olyannyira, hogy néhány operátort még áramütés is ért munka közben. Az igazán erős napkitörés egyébként még DNS károsodást is okoz a földi élőlényekben, de ilyesmire 20 millió évente kerül sor.

Scott McIntosh, napfizikus és a Nemzeti Légkörkutató Központ igazgatóhelyettese pedig úgy nyilatkozott az Insidernek, hogy attól független, hogy az ilyen lyukak a Nap normális aktivitásának a részei, relatíve keveset tudni róluk, mint a szakértő fogalmaz: ez a “Naptevékenység sötét oldala” mind a mai napig.

(Kép: NASA Solar Dynamics Observatory)