Az étel egyre drágább – ezt mindenki érezheti a pénztárcáján, vagy ha rátekint a számla alján található összegre a bevásárláskor. A növekedés ráadásul nem csak a járvány előtti időszakhoz képest szignifikáns, de évről évre egyre több pénzt hagyunk a boltban ugyanannyi termékért.
Megáll valamikor ez a növekedés?
Egy friss németországi tanulmány szerint a válasz az, hogy belátható időn belül nem, mivel az éghajlatváltozás, különösen a globális hőmérséklet emelkedése miatt, évente átlagosan stabilan 3,2%-kal fognak növekedni az élelmiszerárak. Mindennek természetesen lesznek fájó következményei is: az egész világon súlyosbodik az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, és közben tömegek számára csökken a tápláló és kielégítő étrendhez való hozzáférés.
A kutatás szerint az éghajlatváltozás hatására 2035-ig az élelmiszerárak éves inflációja 0,9-3,2 százalékponttal emelkedhet, így aztán az élelmiszerárak emelkedése várhatóan meghaladja az általános inflációs rátákat, amelyek az előrejelzések szerint csak 0,3-1,2 százalékkal növekednek ugyanebben az időszakban. Következésképpen a háztartások jövedelmének nagyobb hányadát az élelmiszer-kiadások, az amúgy is szűkös költségvetés és a tápláló élelemhez történő hozzáférés romlása emészti fel – írja a Science Alert.
Ez tehát egy olyan fokozódó kihívás, amely globálisan érinti a nemzeteket, függetlenül a jövedelmi szinttől – de mindez a legsúlyosabb következményekkel a globális dél országaiban, különösen Afrika nemzeteiben jár majd.
Ghánában, egy olyan országban, amely nagymértékben függ az esővel táplált mezőgazdaságtól, a Mion vidéki körzetben végzett kutatás igencsak komor valóságot tárt fel. Minden megkérdezett egyén arról számolt be, hogy az elmúlt évben tapasztalt már élelmezésbizonytalanságot, ami kapcsán a klímaváltozást jelentős tényezőnek tulajdonította. Figyelemre méltó, hogy a válaszadók jelentős része szembesült mérsékelt vagy súlyos élelmiszer-ellátási bizonytalansággal, és a súlyos élelmiszer-bizonytalanság esetei – amelyet úgy határoztak meg, hogy egy teljes napon keresztül étel nélkül maradtak – meghaladták az országos átlagot.
A mioni helyzet nem anomália, hanem inkább az éghajlatváltozásnak az élelmezésbiztonságra gyakorolt széleskörű, egyre inkább normának tekinthető hatását jelzi. A kihívások kettősek: az éghajlatváltozás közvetlen hatásai, mint például a megváltozott tenyésztési időszakok, a megnövekedett kártevő- és betegségkitörések, valamint az infrastrukturális stressz, mind hozzájárulnak az élelmiszerek elérhetőségének és hozzáférhetőségének a csökkenéséhez. Ezzel párhuzamosan az ebből fakadó infláció egyre megfizethetetlenebbé teszi az élelmiszereket, ami kompromisszumot kényszerít a fogyasztókra az élelmiszerek mennyisége és minősége szempontjából egyaránt – ami pedig végsősoron növeli az alultápláltságot és a betegségekkel szembeni sebezhetőséget.
A Ghánában elért eredmények alátámasztják azt is, hogy a leginkább érintettek körében élesen tudatosulnak az éghajlati hatások, akár még a formális oktatás hiányában is. Ez a tudatosság az élelmezésbiztonság magasabb szintjéhez kapcsolódik, ami arra utal, hogy az éghajlatváltozás és az alkalmazkodási gyakorlatok ismerete döntő fontosságú lehet a hatások mérséklésében.
A COP28-on 134 ország kötelezte el magát az élelmiszerrendszerek éghajlati cselekvési tervekbe való integrálása mellett, amelyek célja az élelmiszerekhez való hozzáférés biztosítása az éghajlati változások közepette. A tanulmány szerzői az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését szorgalmazzák a gazdasági hatások mérséklése érdekében, és a gazdaságok diverzifikálását és a kormányzati támogatás megerősítését javasolják, hogy megvédjék a sérülékeny lakosságot az infláció és a csökkent élelmiszer-hozzáférhetőség kettős fenyegetésétől.
(Kép: Pixabay/Alexas_Fotos)