Az M-3

Az M-3-at beüzemelésének idején az Esti Hírlap újságírója még a korabeli szóhasználat szerint számológépnek nevezte (a számítógép szó ekkor még nem létezett a nyelvben – de erről később). A gép majdnem 10 évig működött először Budapesten, aztán Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen – itt is selejtezték le 1968-ban. Ma már sajnos nem tekinthető meg egyben, de darabjai láthatóak a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatika Történeti Kiállításában és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában.

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatiktörténeti Fórumán részletesen is lehet olvasni a gépről – ezek szerint:

„Az első hazai elektroncsöves számítógép, az M-3, szovjet tervek alapján épült meg. A munkát 1957-ben kezdte meg az MTA KKCS, ennek során hazai alkatrészbázisra tervezték át a gépet, és több külső eszközt illesztettek hozzá, köztük az eredeti, később a saját fejlesztésű mágnesdobot (M-3 dobtárak).

A gép elsődlegesen műszaki tudományos számítások végzésére készült; ennek megfelelően alkalmas volt:

• közönséges és parciális differenciálegyenletek integrálására (nemlineáris esetben is)
• sokváltozós algebrai és transzcendens egyenletek megoldására
• lineáris programozási feladatok elvégzésére”

A Kibernetikai Kutatócsoport

Az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja (KKCs) a Nádor utca 7-ben kapott egy félemeletet, itt a gép számára több szobát is egybenyitottak. A gépet szovjet tervek alapján kezdték megépíteni. A KKCs eredetileg egyébként egy Ural gépet kívánt vásárolni, de az üzletet a szovjet kereskedelmi vállalat végül visszamondta. Ezután amolyan pótmegoldásként egy akadémiai együttműködésnek köszönhetően megszerezték az M-3 dokumentációját.

A hatalmas eszköznek a következő mód készítették elő a terepet: „Először létrehozták a géptermet, óriási szellőzőberendezéssel, négy fém, ruhásszerkény-szerű alkalmatossággal a gépnek, de elkellett készíteni az alegységeket is, először szovjet, majd magyar Tungsram elektroncsövekkel.”

Miután a gép készen állt, be kellet indítani, de mivel más országokkal ellentétben ahol M-3 működött, nálunk nem állt rendelkezésre éppen szovjet szakember, így a matematikus Dömölki Bálint dolgozott ki hozzá egy jelölésrendszert, „ amivel leírta, hogy különböző utasításvégrehajtások különböző fázisában mi történik”. Ezért aztán amikor a minszki számítógépgyár főmérnöke végül eljutott hozzánk, neki már csak az utolsó simításokat kellett elvégeznie. Érdekesség, hogy az Esti Hírlap újságírója kevesellte, hogy a gép „mindössze” 30 műveletet végzett másodpercként, szóval a cikkben ehelyett már inkább 100000 másodpercenkénti műveletről beszélt.

Mit számol egy öreg számítógép?

A szubrutinok kidolgozását már 1957-ben elkezdték, és 1959-től már rendszeresen végeztek számításokat az Építéstudományi Intézet, az ELTE TTK vagy a Magyar Ásványolaj Társaság – Veszprémi Egyetem számára. De az M-3-mal vizsgálták például Fónagy István nyelvész felkérésére a magyar költői nyelv szótagtípus-eloszlásait. Az ehhez kidolgozott Dömölki-algoritmus a nemzetközi porondon is ismert lett. Az M-3-on futott még Erzsébet-híd statikai számításaival kapcsolatos program is.

Az eszköz annyira újdonság volt, hogy ekkor született meg a „számítógép” szó is – a KKCs munkatársa, Münnich Antal találta ki. A gépet felkeresték a műszaki érdeklődésű értelmiségiek is: Kovács Mihály, piarista szerzetes, az első magyar középiskolai informatikatanár is többször járt vendégségben a KKCs-nál.

(Kép: Pixabay, Neumann János Számítógép-tudományi Társasági Informatikatörténeit Fórum)