A magyar informatika napját január 21-én ünnepeljük, egy, az informatikai fejlődés szempontjából igen fontos esemény miatt: 1959-ben ezen a napon adták át azt a számítógépet Magyarországon, amit magyar szakemberek építettek és amit az első hazai elektronikus számítógépnek lehet tekinteni. Az M-3 elkészülte egyúttal a magyar informatika születésének kezdetét is jelezte, aminek későbbi fejlődését többek között a gép építésén dolgozó matematikusok, informatikusok és mérnökök alapozták meg.

Az M-3-at megelőzően már épült egy programozható számológép (ekkoriban ezeket a gépeket még számológépnek nevezték, mert az angol computer szóra csak később találtak ki megnevezést), a MESZ I, azaz a Műszaki Egyetem első programozható számológépe, amelyet Kozma László vezetésével hoztak létre és 1958 végére készült el. A főként korabeli telefonközpont-alkatrészekből, elektromágneses jelfogókból összeállított MESZ I-nek még nagyon kicsi volt a memóriája, valamint a kapacitása is, ezért kevés feladatot lehetett megoldani a segítségével. A gép a nagyobb teljesítményű M-3 előtérbe kerülése után némileg feledésbe is merült és muzeális darab vált belőle, de Kovács Győző informatikus leírása szerint valójában ez a gép tekinthető az első hazai számítógépnek, vagy legalábbis első programvezérelt számoló eszköznek.

A már jóval nagyobb kapacitású számítógép építésével a MTA Kibernetikai Kutató Csoportjának (MTA KKCs) 1956-os megalakulása után kezdtek foglalkozni a hazai szakemberek és az eredetileg tervezett B-1 (Budapest-1) gép helyett végül az M-3-ra esett a választás, amelyet szovjet tervek alapján készítettek el. A B-1 különlegességét az adta volna, hogy már a tervezése is magyar informatikusokhoz kötődött, de a gép sosem készült el. Ahogy arra Kovács Győző az M-3 ötvenedik évfordulója alkalmából megjelent esszében visszaemlékezett:

"A legnagyobb problémánk az volt, hogy még egyikünk se látott igazi elektronikus számoló berendezést, különösen nem számítógépet, így valójában nem tudtuk, hogy mit miért fejlesztünk.

Ebben az időben, a számítástechnikában csak kevés eredeti alkotó volt, aki a saját elgondolásainak megfelelően tervezett volna számológépet."

Az M-3 tervei a Moszkvai Energetikai Kutatóintézetből származtak, de a gép félig-meddig mégis hazai fejlesztésű eszköz, mivel a terv számos részletét adaptálták a hazai körülményekhez, illetve bizonyos alkatrészeket, mint például a mágnesdobot az MTA KKCs munkatársai hozták létre. A számítógép építését 1957-ben kezdték meg és hivatalos születésnapját 1959. január 21-én ünnepeljük, de valójában nem azért, mert ekkor lépett működésbe a berendezés, hanem mert az Esti Hírlap január 21-én számolt be róla a nagyközönség számára. Az M-3 különböző példányai más országokban is szolgálatba álltak és a magyar változat is elkezdte munkáját, eleinte még nehézkesen, később egyre több feladatot megoldva.
"Már 1957-ben elkezdték a szükséges alapprogramok, szubrutinok (trigonometrikus függvények, logaritmusfüggvény, egyenletmegoldások, stb.) elkészítését. 1959-ben pedig már számos külső igények alapján bejött feladatra írtak programokat: eltolható keretrendszerek tervezése (az Építéstudományi Intézet számára), ipari bordás hőcserélők számításai (ELTE TTK számára, Gergely József munkája volt), metán parciális oxidációjához kapcsolódó számítások (Magyar Ásványolaj Társaság – Veszprémi Egyetem számára, Szelezsán János munkája), 40x40-es mátrix invertálása a Tervhivatal részére." - mondta el a számítógép hatvanadik évfordulóján Képes Gábor, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Informatika-történeti Fórumának vezetőségi tagja.

A számítógép egy szószervezésű gép volt, amelyet egy vezérmű, egy főtár és egy számolómű alkotott. A periféria egy háttértárból (mágnesszalag) és külső eszközökből (Teletype írógép, később saját fejlesztésű 8 sávos Creed lyukszalag-olvasó, és -lyukasztó) állt. A 770 elektroncsövet és 2000 kuprox-diódát tartalmazó gépezet a mai számítógépekhez képest óriásnak tűnik, minden hozzávalóval együtt szobányi területet foglalt el és három szekrény rejtette a részeit. A központi szekrényben helyezkedett el a vezérmű, számolómű és vezérlőpult, egy másikban a mágnesdob és a harmadikban a tápegységek. Az M-3 operációs rendszert nem használt, de sok hazai készítésű programot futtattak rajta, például Frey Tamás és Szelezsán János programját az Erzsébet híd merevítő tartóival kapcsolatos számításokra vagy Krekó Béla és Dömölki Bálint programját a szállítási költségek minimalizálására.

Az M-3 30 műveletet végzett el másodpercenként, de az elektroncsövek gyakori meghibásodása miatt az átlagos hibamentes üzemidő csak 3-4 óra volt az NJSZT leírása szerint.

Dömölki, Szelezsán és Németh Pál emlékei szerint a gép sűrűn, akár 30 percenként is hibázott, ezért a mérnököknek folyamatos készültségben kellett állniuk. A gép állandó üzemelés közben működött a legjobban, de amikor kikapcsolták, utána nehezen indult újra. Volt olyan hétfő, amikor 53 elektroncsövet kellett rajta kicserélni, hogy a kutatók el tudják kezdeni a munkát - mondta el a számítógéppel kapcsolatban Muszka Dániel informatikus.

Az M-3 sok fontos munkában segítette a szakembereket, de a számítógépek akkoriban még nagy újdonságot jelentettek az emberek számára, maga a számítógép szó is csak azokban az években került be a köztudatba, a Kibernetikai Kutató Csoport tagjának, Münnich Antalnak javaslatára. A "gondolkodó gépek" működését ismeretterjesztő előadásokon mutatták be az embereknek és az M-3-at egyre több munkához használták, valamint fejlesztették is képességeit. A mágnesdobot lecserélték ferritgyűrűs RAM-ra, így a gép már jóval több, másodpercenként 1500 műveletet tudott elvégezni. Az első számítógépes zenét is az M-3-on játszották le.

"A következő fejlesztésünk az volt, hogy megtanítottuk a gépet zenélni.

Ez már a ferritmagos operatív memória idejében történt. A megoldás közeli és korai rokona volt a később feltalált szintetizátornak. Éjszakai tesztelésnél ugyanis nagyon unalmas volt a villogó lámpákat nézni, az ügyeletes mérnök majdnem mindig elaludt. Valaki megegyeztek, egy olyan teszt-programot kéne írni, amelyik szól, ha a program a gépben hibát észlel, és felébreszti az ügyeletest." - magyarázta Kovács Győző - "Ebben az időben érkezett Romániából egy új technikusunk, Dauerbach Béla, akit a lehetőség megragadott, és megírta az első darabot az M-3-ra: Beethoven zenéjét, a Für Elise-t választotta. Ettől kezdve minden - a géphez érkező - vendéget Beethovennel fogadtunk."

Az M-3 kezdetben az MTA Számítóközpontban működött, egészen 1965-ig, majd a József Attila Tudományegyetem Kibernetikai Laboratóriumába szállították át. A számítógép már működésének néhány éve alatt is lassan elavulttá vált és miután 1968-ban karrierje végére ért, szétszerelték, sok darabját pedig szétosztották és felhasználták alkatrészként.

(Fotó: Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Informatika Történeti Kiállítás)