A higroszkópos sók megkötik a légkörben található vízpárát, és ezáltal folyékony sós vizes oldat jön létre. Ezekre a sókra, egész pontosan erre a folyamatra épül az a hazai, számítógépes modellezéssel készült kutatás, amely azt mutatja be, hogy jelenleg a Marson hol és mikor lehet a legnagyobb eséllyel vízre bukkanni. A kutatás részleteit bemutató publikációt az Icarus című szaklap tette közzé, és az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Csillagászati Intézetének kutatóinak, Pál Bernadettnek és Kereszturi Ákosnak a munkája – derül ki az ELKH sajtóközleményéből. Mint a közlemény fogalmaz:

„A számítógépes modellezés eredményei szerint a víz megjelenésére a Marson tavasszal és nyáron a késő esti és kora hajnali órák lehetnek megfelelőek, az északi féltekén nagyobb kiterjedésben, mint a délin.”

A mostani kutatás jelentősége abban áll, hogy a marsi élet lehetőségeit vizsgáló projektek célpontjában épp a víz, mint az általunk ismert élet számára elengedhetetlenül fontos összetevő áll. A marsi vízkészlettel kapcsolatban így fogalmaz a fentebb linkelt közlemény:

„ A kutatók álláspontja szerint a szomszédos Marson ugyan évmilliókkal ezelőtt még nagyobb mennyiségben volt jelen víz, azonban a gyenge gravitáció és a mágneses védőburok, vagyis a magnetoszféra hiánya miatt ennek nagy része mára az űrbe szökhetett. A bolygó maradék vízkészletei napjainkban vízpára, illetve túlnyomó részben jég formájában vannak jelen. A Marson uralkodó átlagosan −60 Celsius-fok (°C) körüli hőmérséklet és a roppant alacsony légnyomás következtében még ha meg is olvad a felszíni vízjég, hamar elpárolog, vagy jégből egyből gázfázisba szublimál, és nem képes stabilan megmaradni folyékony halmazállapotban.”

A vizsgált sós vizes oldatok jelentősége, hogy ezek jóval alacsonyabb hőmérsékleten is folyékony maradhatnak, és ilyen higroszkópos tulajdonságú sókat már a Phoenix űrszonda, később pedig a Curiosity marsjáró is talált. Az elvi lehetőség tehát ezen oldatok jelenlétére adott. Természetesen ez biztosan csak a helyszínen, tehát a Marson végzett kísérleteknél derülhet ki. Eddig ugyan az elfolyósodás folyamatára irányuló helyszíni kísérleteket még nem végeztek a vörös bolygón, de a tervek szerint 2023-ban már közvetlenül a planéta felszínén fogják először tanulmányozni az európai ExoMars programban ezt a folyamatot. A többféle só párafelfogó képességének majdani vizsgálatát végző műszeregyüttes fejlesztésében, illetve a vele való kutatásokban egyébként a CSFK kutatói is részt vesznek. Mint Pál Bernadett, a CSFK Csillagászati Intézetének doktorandusz kutatója, az Icarus folyóiratban most megjelent publikáció vezető szerzője fogalmaz az ExoMars programmal kapcsolatban:

„Évek óta foglalkozom a folyékony marsi víz megjelenési lehetőségeinek modellezésével, a Marson végzett első igazi kísérlet eredményeiből pedig rengeteget tanulhatunk majd. Izgatottan várom az ExoMars BOTTLE kísérletének első eredményeit.”

Ami a mostani pontos eredményeket, valamint a 2023-as ExoMars sikerességét illeti, a vizsgált kalcium-perklorát vizes oldat megjelenésére „helyi marsi idő szerint késő estétől a kora hajnali órákig van esély, és hajnali egy óra körül várható a legnagyobb valószínűséggel. A teljes bolygófelszínt vizsgálva a késő esti órákban az északi félteke 30. szélességi fok feletti területein szinte bárhol megjelenhetnek elfolyósodott sók, a hajnali órákban pedig a nagy medencék rajzolódnak ki az elfolyósodás vizsgálata szempontjából érdekes területekként (Acidalia Planitia és Utopia Planitia). Az ExoMars rover tervezett leszállóhelye, Oxia Planum mind a késő esti, mind a kora hajnali órákban ideális helyszíne lehet a folyékony vízfázis megjelenésének.”

(A cikkhez hazsnált fotó illusztráció, forrása: Pixabay/AlexAntropov86 )