Belga-Kongó, Leopoldville, 1920-as évek. A régióban nemrégen épült meg a vasúti közlekedési rendszer és egyre többen használták utazásra: a városba csak úgy özönlöttek az emberek, munka lehetőségében reménykedve. Hamarosan a férfiak száma jóval túlhaladta a nőkét, a prostitúció pedig virágzásnak indult. A védekezés nem kapott nagy szerepet, a kondom használatának promotálása ekkor még egyébként is gyerekcipőben járt, bár az első világháború katonáinak már erősen javallották az alkalmazását. Az átláthatatlan egészségügyi rendszer, a betegségek injekció általi kezelése, szintén hozzájárult, hogy kialakuljanak a tökéletes feltételei egy világjárvány indulásának.

És a vírus, észrevétlenül megbújva a hordozóiban, csendben elkezdte szedni első áldozatait.

A HIV eredeti formája, a SIV (simian immunodeficiency virus) csak majmokat fertőzött meg, de Afrikában, ahol gyakran fogyasztottak majomhúst (úgynevezett bush-meatet), még valamikor a század elején bekövetkezett a fajok közötti ugrás, és átkerült az emberi szervezetbe is a kórokozó, ahol könnyen adaptálódott. Az évek során többször is változott a genetikai összetétele, végül a mutálódott majomvírus egyik alcsoportja, a HIV-1 M lett a felelős a globális járványért. Azt, hogy pont Leopoldville-ből, a mai Kinshasából indult útjára a terror, a kutatók csak az elmúlt években derítették ki. Az Oxford Egyetem és a belgiumi Leuven Egyetem szakértői a HIV családfáját a genomon nyomot hagyó mutációs jelek visszakövetésével állították fel, ez pedig egészen Kongóig vezette őket. A vírus lappangási ideje akár tíz-tizenöt év is lehet, méghozzá sokáig nem is tudtak a létezéséről, így könnyen érthető, hogyan jutott ilyen messzire, és hogyan lehetséges, hogy nem sikerült gátat szabni a terjedésének.

Az angliai Manchesterben 1959-ben történt az első haláleset, melyet dokumentálhatóan a HIV számlájára lehet írni, egy fiatal férfi immunrendszere összeomlott, akkor még ismeretlen okokból.

Az ötvenes-hatvanas évekbeli eseteket csak később, utólagosan, a nyolcvanas években azonosították a megmaradt minták alapján, hiszen a vírust sokáig nem ismerték fel önálló betegségként. 1981-től kezdett nagyobb figyelmet kapni a titokzatos, immunrendszert kiiktató kór, mely végül ritka tüdőgyulladáshoz vezetve végez az áldozataival. Mivel az első, fókuszba kerülő halálesetek (öt Los Angeles-i homoszexuális férfi) a meleg közösségből kerültek ki, sokáig azt gyanították, a betegség az életmódjukkal áll összefüggésben. ‘81 végére már 270 esetet regisztráltak Amerikában. A CDC, az Egyesült Államok Járványügyi Központja a következő évben használta először az AIDS kifejezést a szerzett immunhiányos állapot tüneteinek elnevezésére. Mivel ‘83-ra már nők és csecsemők is megjelentek az áldozatok között, világossá vált, hogy a betegség nem korlátozódik bizonyos csoportokra, vérrel vagy szexuális úton terjed. Magyarországon 1986-ban azonosították az első beteget, ugyanebben az évben jelentették ki hivatalosan, hogy az AIDS tünetegyüttesének okozója a HIV vírus.

A Kinshasából indult hosszú útján összesen hetvenöt millió embert fertőzött meg, körülbelül harminckét millióan haltak bele a következményekbe.

Jelenleg, globálisan 32 és 44 millió közé tehető az érintettek száma. A HIV ugyan sokáig tünetmentes, valamint léteznek gyógyszerek és antiretrovirális terápiák, melyekkel az orvosok kordában tudják tartani a betegséget, de a fertőzöttek egész életükben kezelést igényelnek, tehát olyan ellenszer, mely a teljes gyógyulást és a vírustól való megszabadulást jelentené, egyelőre nem létezik, bár a kutatások szerint már közel járunk hozzá. Az antiretrovirális szerek ugyanis, a legújabb vizsgálatok szerint, nem csak elnyomják és észlelhetetlenné teszik a vírust, hanem hatástalanítják a fertőzőképességét is, ha pedig a vírus nem terjed tovább, a jövőben végre véget érhet a több mint egy évszázada köztünk lopakodó betegség.

A tünetmentesség azonban nem egyenlő a gyógyulással.

A világon nagyon kevés olyan esetet tartanak számon, melyeknél sikerült a betegség teljes megszüntetése. Összesen kettőt. A Berlini Páciens és a Londoni Páciens az a két szerencsés beteg, akik megszabadultak a vírustól, de az odavezető útjuk nem volt éppen vidám.

A Berlini Páciens

Timothy Ray Brownt 1995-ben diagnosztizálták HIV-vel Berlinben, ezért kapta ezt az elnevezést az anonimitását biztosító fedőnévként, noha eredetileg Seattle-ből származott. Az akkora már elterjedt kezelési módot, az antiretrovirális terápiát alkalmazták rajta. Ennek ellenére 2006-ban akut mieloid leukémia támadta meg a szervezetét, melyet őssejt transzplantációval kezeltek. A kiválasztott csontvelő donor egy bizonyos fajta, delta32-re keresztelt mutációt hordozott a CCR5 receptorában, ez a mutáció pedig megváltoztatja a CCR5 fehérje felépítését, ami alapvető szükségű a HIV terjedéséhez, az egészséges gén nélkül a vírus nem lesz életképes a szervezetben, mivel nem képes rácsatlakozni arra az immunsejtre, melynek a felszínén a módosult fehérje található.

Az átültetést egy évvel később megismételték, a leukémia kiújulása miatt, a második operáció pedig súlyos következményekkel járt, évekig kellett terápiára járnia a fellépő agykárosodás miatt.

Felépülése után Brown abbahagyta az antiretrovirális szerek használatát, a HIV tesztjei pedig sorra negatívak lettek.

Az esetet a kezelőorvosa, Gero Hütter 2009-ben ismertette egy tanulmányban, majd 2010-ben Brown úgy döntött, kilép a nyilvánosság elé, hogy meg tudja osztani a tapasztalatait más betegekkel is. A szakértők körében vita tárgya, hogy valóban gyógyult esetnek lehet e tekinteni a férfit, vagy a vírus továbbra is ott bujkál a szervezetében, de hivatalosan a Berlini Pácienst tartják úgy számon, mint a világon az első HIV-ből kigyógyult beteget.

Londoni Páciens

Adam Castillejo története Brownéhoz nagyon hasonlóan alakult. 2003-ban diagnosztizálták a betegséggel, később Hodgkin limfóma, a nyirokrák egy fajtája alakult ki nála. 2016-ban esett át csontvelő átültetésen, mely ugyan a rák kezelésére szolgált, de, az első páciens esetéből kiindulva remélték, hogy a HIV fertőzést is gyógyítani fogja. Castillejo szintén CCR5 mutációval rendelkező donort kapott, valamint az ilyenkor szokásos, a kilökődést megelőző immunszupresszáns szereket, de az ő esetében az utókezelés kevésbé bizonyult radikálisnak, és nem járt olyan rendkívül súlyos hatással, mivel a gyógyszerek adagolásának és intenzitásának szabályozása azóta sokat változott. 2017-ben abbahagyta a gyógyszerszedést és gyógyultnak nyilvánították, nem csak a rák, hanem a HIV szempontjából is.

“Úgy gondolom, ez megváltoztatja a dolgokat.”

- nyilatkozta Dr. Ravindra Gupta, a Londoni Páciens kezelőorvosa - “ A Berlini Páciens után mindenki úgy gondolta, a HIV-et csak úgy lehet gyógyítani, ha a beteg közben majdnem belehal, de úgy tűnik, erre még sincs szükség.” Castillejo pár napja döntött úgy, hogy az egész világ előtt vállalja a nevét és arcát, és mesél a kezeléséről, másokat is kitartásra bátorítva. “A remény nagykövete szeretnénk lenni.” - mondta nyilatkozatában.

(Fotó: Getty)