A fogékonyság oka, hogy a populációnak nincs (nem alakult még ki) immunitása a kórokozóra. Az R0 alapvetően egy statisztikai adat, és nem feltétlen azt mutatja, hogy mennyire kell félnünk az adott kórokozótól, ugyanakkor hasznos, mert rávilágít, hogy egy fertőzés elterjed-e a populációban vagy sem.

Ha ugyanis az R0 < 1, akkor (amennyiben nem történik változás, például a kórokozó nem mutálódik) a fertőzés eltűnik, amennyiben viszont R0 > 1, akkor már képes lesz a terjedésre. Elviekben pedig minél magasabb ez a szám, a járvány annál több embert fog érinteni.

Az alap szaporodási ráta elvén már többen dolgoztak, a modern epidemiológiában azonban George MacDonald használta először, amikor 1952-ben a malária terjedését szerette volna megállapítani.

Legyen ugyanakkor bármilyen hasznos, az R0-nak nem csak a kiszámítása nehéz, hanem az értelmezése is.

Az egyik legmagasabb R0-val a kanyaró rendelkezik, amely levegőben terjed és az alap szaporodási rátája 12-18 között mozog. Ezt a betegséget tehát akár úgy is megkaphatja egy semmiféle védettséggel nem rendelkező alany, ha csak egy szobában tartózkodik a beteggel. A mostani 2019-nCoV járványhoz hasonlóan koronavírusos fertőzés, a SARS R0-ja 2-5 volt, körülbelül annyi, mint a HIV vírusnak. Ám amíg a SARS cseppfertőzéssel (köhögéssel, tüsszentéssel) terjedt, a HIV nemi úton – értelemszerűen nem egyforma eséllyel kapja el a kettőt az ember mondjuk a metrón kapaszkodva.

Ebből is látni, hogy a különböző járványok R0 értékeinek összehasonlítása sokszor lehet félrevezető.

A szám másik korlátja, hogy mint fentebb arról már szó volt: a kórokozóra fogékony populációval számol, tehát azzal, hogy senki sem kapott még oltást, vagy nem szerzett védettséget természetes immunizáció útján, egyszerűen mert erre még nem volt elég idő. Illetve ebből a számból nem derül ki a járvány terjedésének a sebessége sem, amit rengeteg egyéb tényező is befolyásolhat.

A szezonális nátha R0 értéke például 1,3, a SARS-ét tehát pedig 2-5 közé becsülik. Ennek ellenére a szezonális náthát évente milliók kapják el, míg a SARS fertőzöttek száma valamivel több volt, mint nyolcezer.

Maia Majumder, a Harvard Orvosegyetem kutatója szerint a mostani 2019-nCoV-hoz hasonló, új kórokzók esetén egyedül az érdekes, hogy az R0 nagyobb-e egynél, mert ez utóbbi esetben a fertőző ágenst komolyan kell venni. Azonban a szám valódi értéke ezen felül, ebben a kezdeti szakaszban nem túl informatív.

Már csak azért sem az, mert nem túl egyszerű ilyenkor kiszámolni. Sokan lehetnek ugyanis fertőzöttek, de nem mutatnak tüneteket, mások enyhe tünetekkel akár nem is kerültek a betegellátásba, arról meg pláne senkinek sem lehet pontos tudása, hogy a fertőzöttek milyen gyorsan jártak-keltek, hány emberrel kerültek kapcsolatba. Ezért aztán az R0 értékét a kutatók mindenféle bonyolult modell segítségével számolják ki. Ennek köszönhető az is, hogy az új koronavírushoz annyiféle R0 értéket kaptak a különböző kutatócsoportok.

Január 23-án, amikor a WHO Vészhelyzeti Bizottsága először ült össze, hogy megállapítsák, hogy az új koronavírus nemzetközi vészhelyzetet okoz-e, a szervezet tudósai az R0-t 1,4 és 2,5 közé becsülték. Másnap egy előtanulmány az értéket 3 és 5 közé lőtte be. A londoni Imperial College január 25-én közzétett eredménye alapján az R0 2,6. Közben ráadásul a vírust betegek hasmenéses székletéből is kimutatták, ami szintén befolyásolhatja a terjedést.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az R0 egy statisztikai adat, s mint ilyen: nagyon hasznos. Ám egy kórokozó 2-es R0 értéke kifejezheti azt is, hogy minden egyes fertőzött két másik embert betegít meg, ahogy azt is, hogy valaki száz emberre is átragasztja a betegséget, míg 49 fertőzött senkinek nem adja át azt. Ez pedig két radikálisan eltérő forgatókönyvhöz vezet a járvány alakulása szempontjából.

Végső soron tehát az R0 egy járványt leíró adat, amely nagyon fontos a tudósok számára, ám a pontos értelmezéséhez rengeteg előismeretre van szükség.

(Kép: Pixabay, Flickr/David Wood)