De hogyan lehetne messzebb vinni az egész naprendszernek nevezett utazó cirkuszt, egy utolsó hidrogénatomjait pergető vörös óriástól? Ez nem nehéz, csak űrhajóvá kell upgradelni a Napot, a baráti körét pedig majd hozza magával - állítják a Kurzgesagt youtuberei, akik az egész Naprendszert megmozgatnák - ezzel utoljára Psy, az LMFAO és Fonsi próbálkoztak, és vajon hol vannak ők ma? (Hát nem ott, ahonnan elindultak.)
A Kurzgesagtnál kicsit túlgondolhatták a Betelguséról mostanában megjelent híreket, mert videójukban, felteszik a provokatív kérdést: ha a Naprendszer a galaxis egy veszélyes része felé haladna, például egyenesen egy jövőbeli szupernóva útjába, meg tudnánk-e változtatni azt az utat, amelyet a Nap, a bolygók és más csatolt részek járnak be a Tejút körül, hogy elkerüljük a randit?
A saját válaszuk igen, a kérdésre, mindaddig, amíg egy elegendő mértékben fejlett civilizációval számol a modell. A csillag mozgatásához ugyanis kell egy csillagmotor (azt hiszem nem erről van szó), a bolygók és a többi ez-az, a gravitációnak köszönhetően majd követik.
A megoldás két fő csillagmotor típusra összpontosít. Az elsőt feltalálója, Leonid Shkadov fizikus után Shkadov rakétának (már szeretjük) hívják, ennek kialakítása és a mögötte álló fizika rendkívül egyszerű. A fotonok, a fény részecskéi, lendülettel bírnak, így képesek a dolgokat tolni (bár ez csak apró tolóerő.)
Ez a meghajtás működtette a Planetary Society tavalyi sikeres LightSail 2 űrhajóját és ezt lehetne felhasználni az egész Naprendszer mozgatásához is. Szüksége lenne persze egy hatalmas parabolikus tükörre, amely könnyű és tartós anyagból készül. Ez visszatükrözhetné a Nap fényének egy részét, ezáltal - csak a fotonokat felhasználva - nettó hajtóerőt hozna létre. De nem túl nagy hajtóerő lenne ez. Annyi idő alatt, míg a Nap tesz egy teljes kört a Tejút körüli pályáján (230 millió év), a Naprendszert összesen 100 fényévvel lehetne vele elmozdítani.
Gyorsabb és rugalmasabb megközelítés az aktív csillagmotor. A Kurzgesagt csapata nem gurít fake news-al, így felkértek egy valódi fizikust, hogy tervezze meg nekik a dolgot. Matthew Caplan, az Illinois State University professzora a tenyerükbe csapott majd miután feljött a garázsból, közzé is tette a témáról szóló cikkét az Acta Astronautica folyóiratban.
A Caplan-rakéta (egyre jobb) úgy működik, hogy erős mágneses terek segítségével a Napból veszi ki a héliumot és a hidrogént (Ehhez hasonló kísérletek mintha már folytak volna hazánkban is, az internet-korszakának hajnalán.) Az ojjektumban A rakétában a hélium fuzionál, a zoxigén az oxigén kiürül, és a hidrogén plazma gyorsulva kilövell a Nap felé, átadva a rakéta lendületét a csillagnak.
A motor működéséhez további “Nap-anyag” szükséges, melyet a csillag felszínéről kell felemelni, ezért olyan megastruktúrára is szükség van hozzá, mint például egy Dyson gömb, hogy felmelegítse a Nap felszínét a rakéta előtt. De aki Caplan-rakétákat épít. annak egy Dyson gömb retro tetris.
A Caplan-rakéta 1 nanométeres másodpercenkénti gyorsulást képes létrehozni, ami körülbelül 10 milliárdszor gyengébb erőt jelent a Föld gravitációjánál. Ám már a teknős és a mezei nyúl történetéből is megtanulhattuk, hogy az állandóság elnyeri méltó jutalmát. Ez a gyorsulás mindössze egymillió év alatt 30 fényévvel odébb pöckölheti központi csillagunkat és udvartartását. Ennyi pedig éppen elég egy szupernóva elkerüléséhez. Csíny letudva.
(Forrás: IFLScience Képek: Youtube)