A felvetés elsőre sci-fi ötletnek tűnhet, de Scott Solomon, a Rice Egyetem biotudományi professzora szerint ez valós lehetőség, különösen akkor, ha az emberiség állandó településeket hoz létre a Vörös Bolygón.
Az emberi faj kifejezetten a földi életre alakult ki, tökéletesen alkalmazkodva bolygónk gravitációjához, légköréhez, sugárzás elleni védelméhez és környezetéhez. A Mars viszont már jelentős biológiai kihívások elé állítja a telepeseket. Gravitációja mindössze harmada a földiének, légköre vékony és főként szén-dioxidból áll, a felszínét pedig komoly sugárzás éri a bolygót védő mágneses mező hiánya miatt.
Solomon az IFLScience-nek adott nyilatkozatában kifejtette, hogy ha az emberek tartós településeket hoznak létre más bolygókon, az elkerülhetetlenül új evolúciós útra terelné a lakókat.
„Ha sikerülne állandó kolóniákat létrehozni más égitesteken, azzal egy teljesen új evolúciós irányba indulnánk el”
– magyarázta Solomon, aki szerint látható változások következnének be a telepesek biológiájában, sőt még megjelenésükben is a radikálisan eltérő környezet hatására.
A jövőbeli marsi telepesekre a legnagyobb veszélyt a sugárzás jelenti. A Földdel ellentétben a Mars tehát nem rendelkezik természetes védőrétegekkel, így felszíne folyamatosan magas sugárzásnak van kitéve. Még a védőruházatok és speciális lakóépületek ellenére is magasabb lehet a rákos megbetegedések kockázata. Ugyanakkor paradox módon éppen ez a sugárzás lehet az evolúció felgyorsítója.
„A sugárzás mutációkat okoz, ezek pedig alapanyagul szolgálnak a természetes szelekciónak, amely adaptációhoz vezet”
– mondta Solomon. Így a fokozott genetikai mutációk gyorsabb alkalmazkodáshoz és nagyobb biológiai diverzitáshoz vezethetnek a marsi lakosok körében a földi populációhoz képest. Az evolúciós változások között lehet például a védő pigmentek, például az eumelanin fokozott termelődése, amely a Földön is felelős a sötétebb bőrszínért és a sugárzás elleni ellenállóképességért. Solomon humorosan megjegyezte, hogy ezek a változások akár a tudományos-fantasztikus irodalomból ismert „kis zöld emberkék” kialakulását is elősegíthetik.
Hosszú távon, generációkon, évszázadokon át ezek az adaptációk jelentős genetikai eltérésekhez vezethetnek, aminek eredményeként akár egy különálló alfaj, vagy esetleg egy teljesen új faj – például a Homo sapiens martianus – is létrejöhet.
(A cikkhez használt kép illusztráció, az AI generálta/Rakéta.hu)