Ha az Oumuamuának lenne szája, igencsak csuklana, mivel az utóbbi időben rengeteget beszélnek róla. A csillagközi térből érkezett objektum már a felfedezésekor nagy port kavart – amiről a lentebbi cikkünkben írtunk még 2019-ben:
Azóta sok minden történt az öreg Földön, de egy dolog nem változott: az izgalmas viselkedésű objektum továbbra is rengeteg kérdőjelet vet fel, és az eredetére az egymástól a lehető legtávolabb álló magyarázatok születtek az elmúlt időszakban. A Pentagon AARO igazgatója például Avi Loebbel írt közös tanulmányt, melyben nem zárják ki, hogy ez a tárgy nem csak mesterséges eredetű, de akár egy olyan anyahajó is lehet, melyből felderítő szondák indulnak a környező bolygókra:
Egy ilyen lehetséges szonda pedig akár a Földre is eljuthatott – ez lehet az IM2 nevű objektum, amely a vízbe csapódott, és amelynek kézre kerítésére szervezett Galileo Projekt expedíció nemrég zöld utat is kapott:
A spektrum másik végén ennél “unalmasabb” csillagászati magyarázat áll, amely szerint az Oumuamua viselkedésére akad hétköznapi csillagászati magyarázat is. A Nature-ben Jennifer Bergner és Darryl Seligman által közzétett tanulmány szerint szó sincs idegen anyahajóról, az objektum jó eséllyel egy másik csillagrendszerből érkezett üstökös. Erről a tanulmányról többen is beszámoltak, köztük az EarthSky is, amely laphoz a múlt héten érkezett egy email magától Avi Loebtől, aki egy korrekciót írt ebben le. Fontos hangsúlyozni, hogy a Nature-ben közölt tanulmány, tehát amely üstökösként magyarázza az Oumuamuát, már átesett a tudományos elbírálási folyamaton, ez a korrekció azonban még nem.
Loeb az emailben arról ír, hogy még aznap leadtak egy tudományos munkát (amely értelemszerűen még nem esett át a tudományos elbírásási folyamaton) közösen a kollégájával Thiem Hoanggal, melyben arról írnak, hogy a Nature-ben közzétett tanulmányban rosszul számolták ki az Oumuamua felszíni hőmérsékletét. Mint Loeb írja:
“Bergner és Seligman azt feltételzte, hogy az Oumuamua különös gyorsulása azzal magyarázható, hogy vízjégből áll, amelyet a csillagközi térben a kozmikus sugarak részben hidrogénné disszociáltak. A nap közelében végzett felszíni hőmérséklet számításaik azonban figyelmen kívül hagyták a hidrogén párolgásának a jelentős hűtő hatását.
A hidrogén párolgásából származó hűtés figyelmbevételével az új cikkünk bemutatja, hogy a jég felszíni hőmérséklete egy nagyságrenddel csökken.”
Loeb hozzáteszi, hogy a felületi hőmérséklet helyes kiszámítása egyértelműen történik, amihez a következő faktorokat kell figyelembe venni: Nap melegítése által nyert energia, a felületi sugárzás során vesztett energia, valamint a hidrogén kiszabadításához szükséges befektetett energia, mint szintén energiaveszteség. Bergner és Seligman ugyanis azzal érveltek, hogy ez a távozó hidrogén gyorsította fel az objektumot, azonban a hidrogén felszabadulása szintén energiabefektetést igényel, ami így végsősoron energiaveszteség, amely hűti a felületet. Loeb szerint pedig Bergner és Seligman épp ezt a tényezőt nem vették figyelembe a számításaik során. Emiatt aztán az általuk bemutatott termikus modell a felületi hőmérséklet 9-szeres túlbecsléséhez vezetett. Pedig ha a felületi hőmérsékletet ezen tényező figyelmbevételével csökkentjük, akkor a hidrogén távozásának hősebessége 3-szorosára csökken.
Mindez azt jelenti, hogy míg az eredeti modellben a vízben lévő hidrogénatomok körülbelül harmadának kellett volna távoznia a kozmikus sugarak hatására – az új számítás szerint az összes hidrogénatom távozására szükség lenne az Oumuamua megfigyelt gyorsulásához, ami miatt ez a modell tarthatatlan.
Loeb egyébként nagyon aprólékosan áll hozzá a számításokhoz, korábban elsőként cáfolta – épp a számítási hibák alapján –, hogy Kijev felett UFO-k keringtek volna. Ez utóbbiról a fentebbi cikkünkben írtunk.