A karrierválasztások hátterében időnként banális okok állnak, máskor egész érdekesek – ez utóbbi példák sorát gyarapítja Ronald Mallett, aki 10 éves volt, amikor elvesztette csodált édesapját. Ronald apukája álmában kapott szívrohamot. Az értelmes kisfiú kezébe a tragédiát követően először H. G. Wells Időgép című műve került, később pedig Einstein munkái is – ekkor határozta el, hogy elméleti fizikus lesz, és visszautazik az időben, hogy megmentse az apukáját. Ronalddal a The Guardian készített interjút, cikkünkben ezt ismertetjük röviden.

Mint a lap írja, Ronald Mallett professzor úgy gondolja, hogy megfejtette az időutazás titkát. És bár ez nevetségesen hangozhat (és kétségkívül mindez az elméletre vonatkozik), ettől független manapság az időutazást többen elég komolyan veszik szakmai körökben is – a Sydney Egyetemen egész tanszék, a Centre for Time tanulmányozza az időutazás lehetőségét, míg az MIT olyan idő-visszafordító masinán dolgozik, amellyel érzékelni lehetne a sötét anyagot. Korábban mi is összefoglaltuk, hol tart a tudomány ezen kérdés kapcsán:

Minden, amit az időutazásról tudni érdemes a tudomány jelen állása alapján Hamarosan új évbe lépünk, ideje tehát megvizsgálnunk, hol tart a tudomány az időutazás kapcsán. Az utóbbi években több kísérletet is végeztek, és kiderült, hogy matematikailag lehetséges a paradoxon nélküli időutazás, ahogy a párhuzamos idősíkok létét sem lehet kizárni.

Mallett professzor módszerét Einstein ihlette – a tudós már 11 évesen is megértette, hogy Einstein szerint az idő nem abszolút. A karrierje során azonban csendben kutatta a témát, mivel ezt a nyolcvanas években azért nem vették komolyan, sőt egy fizikus a karrierjét is tönkretehette volna azzal, ha kiderül, hogy ilyen nevetséges téma iránt érdeklődik. A hozzáállás kapcsán a kilencvenes években azonban kedvezőre fordult a széljárás – és ekkor érkezett el Mallett professzor Heuréka-pillanata is: a felismerés, hogy az időutazás lehetséges fekete lyukakkal.

Elvileg igen, használhatjuk a fekete lyukakat időutazásra A fekete lyuk elméletileg valóban a felfogható a kozmosz időgépeként, amellyel mind a jövőbe, mind a múltba eljuthatunk, azonban akad a számunkra pár nem épp elhanyagolható bökkenő ennek a kiaknázásával kapcsolatban.

A fekete lyukak jelentőségéről az időutazás kapcsán fentebb mi is írtunk, a fizikus pedig így foglalta össze a lényeget:

„Kiderült, hogy a forgó fekete lyukak gravitációs mezőt hozhatnak létre, amely időhurkok létrejöttéhez vezethet, amelyek lehetővé teszik, hogy eljussunk a múltba.”

A normál fekete lyukkal ellentétben a forgó fekete lyuknak két eseményhorizontja van (ez az felület a lyuk körül, ahonnét az elektromágneses sugárzás nem tud kiszabadulni): egy belső és egy külső. E két eseményhorizont között zajlik le a „frame dragging” nevű jelenség, vagyis a téridő egyfajta húzódása. Mindezt a professzor a következő példával mutatja be:

„Tegyük fel, hogy van előtted egy csésze kávé. Kezdd el keverni a kávét a kanállal! Kavarogni kezdett, nem igaz? Ezt teszi a forgó fekete lyuk. De Einstein elméletében a tér és az idő összefügg egymással, ezért is hívják téridőnek. Tehát ahogy a fekete lyuk forog, az valójában az idő csavarodását is okozza.”

A fentebb linkelt cikkünkben mindezt mi így írtuk le: A fekete lyuk gravitációs tere olyan erős, hogy képes meghajlítani az időt is, amitől az mintegy visszatekeredik önmagába időhurkot létrehozva – ez a hurok lényegében egy „időgép”. A zárt időszerű görbeként ismert hurokban lehetővé válna olyan, a térben történő utazás, amely a jövőben kezdődik és a múltban ér véget.

Akárhogy is, a gond kétségkívül az, hogy nem igazán akad fekete lyuk gyorsan elérhető közelségben. Itt jön a képbe Mallett felismerése: a gyűrűlézer, amely kiválthatná a fekete lyukat. A lézer intenzív és folyamatos, forgó fénysugarat jelentene, és mivel a fény képes létrehozni a gravitációt, a gravitáció pedig – mint az tehát a fekete lyukak esetében történik – hatással lehet az idő folyására, úgy a fény is képes lehet az időt befolyásolni. Ez azonban még csak az alapvető felismerés, a működő időgéptől távol vagyunk – az elmélet kritikusai szerint ugyanis a dolog bár lehetséges, de az ezzel az elvvel működő időgépnek akkorának kellene lennie, mint az ismert univerzum – praktikusan tehát megvalósíthatatlan. Azt Mallett professzor is elismeri, hogy a működéshez „galaktikus léptékű energiákra” lenne szükség.

A tudós szerint egyelőre azonban nem is az idővel kellene foglalkozni, hanem a térrel – ha ezt sikerül „megcsavarni” fénysugarak segítségével, ezután már több dolog is jobban kikalkulálható lesz. Mallett professzor egyelőre csak annyit tud mondani az időgép kapcsán, hogy ez valószínűleg forgó lézerekre fog alapulni. Sajnos azonban a gép még elméletileg is korlátos lenne: egy fekete lyukhoz hasonlóan csak addig lehetne vele visszautazni az időben, amíg az időhurok ki nem alakult – az ötvenes évekbe tehát semmiképp.

A professzor mindezt mára el is fogadta, de szerinte egy időgép így is nagy szolgálatot tenne az emberiségnek.

(Kép: Pixabay/KELLEPICS)