"Felfedezésünk teljesen váratlan volt" - mondja Alicia Mateos-Cárdenas,a tanulmány vezető szerzője a Scientific Reports tudományos szaklap munkatársának. A kutató azt is elárulta, hogy amikor három évvel ezelőtt tanulmányozni kezdte az állatok viselkedését,

őrültségnek tűnt, hogy képesek lebontani a műanyagot, tanulmányunk mégis megmutatta, hogy a műanyag darabkák alkották az állatok gyomrában felgyűlt mikroműanyag mintegy hatvanhat százalékát.

Mateos-Cárdenas gömbölyű polietilén mikroszemcsékkel (a műanyag palackok általános összetevőivel) kísérletezett: minden egyes mikroszemcséhez fluoreszkáló festéket tapasztottak, hogy a műanyag elfogyasztását és lebontását mikroszkóppal követni tudják. A mikroszemcséket a rákfélék egy mikronnál kisebb, nanoméretű műanyaggá bontották le. „Láttuk, ahogy a bolharákok állkapcsaikkal, őrlő mozdulatokkal bekebelezik a műanyagrészecskéket, majd azok eljutnak az emésztőrendszerbe, ám azt még nem értjük, miként bontják le ezek a műanyagokat. A közeljövőben ezt a mechanizmust tanulmányozzuk majd." - idézi Mateos-Cárdenst a The Guardian.

A viaszmolyok lárvái is képesek erre

Legalábbis a Brandon Egyetem kutatói szerint, akik 2020 márciusában vizsgálták, hogy a viaszmolyok lárvái miként képesek lebontani a műanyagot. Christophe LeMoine és Bryan Cassone, az intézmény munkatársai kutatásuk során megállapították, hogy a nagy viaszmoly lárvái képesek megélni polietilén-diétán. (Az anyagot egyebek mellett bevásárlótáskák gyártásánál használják.) A szakértők emellett egy baktériumfajt is kivontak a műanyagon élő rovarok emésztőrendszeréből. „Bár a műanyagevő baktériumok nem számítanak újdonságnak, izolálva viszont nagyon lassan bontják le a műanyagot” – mondta LeMoine, hozzátéve, hogy amikor antibiotikumot adtak a lárváknak, akkor nem tudták hatékonyan feldolgozni a polietilént.

Úgy tűnik, a mikroorganizmusok igazán csak a lárvákban hatékonyak.

Vizsgálatuk továbbá arra is fényt derített, hogy amikor az állatok csak polietilént kapnak, emésztőrendszerükben nő a baktériumok száma, így az eredmények miatt a rovarokra ezentúl műanyagevőkként hivatkoznak. A kísérletben egyébként hatvan példány kevesebb mint egy hét alatt harminc négyzetcentiméternyi nejlonzacskót felfalt. A műanyag lebontása során a lárvák egy alkoholtípust, glikolt állítottak elő. A kutatók következő célja, hogy jobban megértsék a mikroorganizmusok és a rovarok kapcsolatát, illetve alaposabban felmérjék a műanyag-feldolgozó folyamatot. Remélik, hogy felfedezésük a hulladékgazdálkodás területén is hasznos lehet.

(Fotó: Wikimedia, Alicia Mateos-Cárdenas)