A közlemény szerint DNS-ünket életünk során folyamatosan érik kisebb-nagyobb károsító hatások. A szervezet rendelkezik saját hibajavító mechanizmusokkal, amelyek ezeket a sérüléseket többnyire kijavítják. A világűrben azonban a Föld mágneses mezője már nem nyújt megfelelő védelmet, és a nagy energiájú kozmikus részecskék egyszerre több, egymáshoz közeli DNS-törést is okozhatnak.
Az ilyen összetett károsodások javítása rendkívül nehéz, és hosszú távon sejtműködési zavarokhoz, daganatos elváltozásokhoz vagy felgyorsult öregedéshez vezethet.
Az már az űrkutatás kezdete óta ismert, hogy a sugárterhelés komoly kihívás az űrhajósok számára. A Nemzetközi Űrállomás még viszonylag közel kering a Földhöz, így részben védett, ám a jövő mélyűri küldetései, például a Hold vagy a Mars irányába, már jóval nagyobb kockázatot jelentenek.
Az SZTE Természettudományi és Informatikai Karának Biológia Intézetében Gácser Attila professzor vezetésével zajló alapkutatás azt vizsgálja: ha bizonyos, DNS-javításban szerepet játszó fehérjékből ideiglenesen, az űrutazás ideje alatt többet termeltetnek a sejtekben, az segíti-e a sugárzás okozta károsodások gyorsabb és hatékonyabb kijavítását.
A kutatók két modellrendszerrel dolgoznak humán sejtekkel, amelyek közvetlen információt adnak az emberi DNS reakcióiról, valamint az ecetmuslicával (Drosophila melanogaster), amely az egyik leggyakrabban alkalmazott genetikai modellorganizmus,
ugyanis meglepő módon az emberi betegségekhez kapcsolódó gének 60-75 százalékának van megfelelője az ecetmuslicában, rövid életciklusa miatt pedig gyorsan vizsgálhatók rajta a különböző hatások.
A HUNOR-küldetés során a muslicák különböző életszakaszban kerültek fel a Nemzetközi Űrállomásra, ahol fejlődésük teljes vagy részleges szakaszát valódi kozmikus sugárzás érte. A földi kontrollkísérletek Floridában, azonos körülmények között, de sugárterhelés nélkül zajlottak. A minták visszaérkezése után Szegeden DNS-szintű elemzések kezdődtek annak feltárására, hogy a túltermelő egyedekben valóban kevesebb vagy enyhébb károsodás halmozódott-e fel.
A projekt egyik hosszabb távú kérdése, hogy az mRNS-alapú technológia alkalmas lehet-e arra, hogy az űrutazás idejére átmenetileg fokozza a DNS-javító fehérjék termelődését.
Ezek az eredmények nemcsak az űrkutatásban lehetnek hasznosak, hanem a földi gyógyászatban is: például a daganatos betegek sugárkezelésének mellékhatásainak mérséklésére.
A közlemény szerint a szegedi kutatócsoport számára a HUNOR-program nemcsak tudományos áttörés lehetőségét jelenti, hanem azt is, hogy Magyarország aktív szereplője lehet az űrélettani kutatásoknak. A vizsgálatok eredményeit várhatóan nyáron publikálják.
Ezek is érdekelhetnek:
(Forrás: SZTE)
