A koronakidobódás (CME, coronal mass ejection) során a Nap koronaanyagának egy része a bolygóközi térbe távozik. Az intenzív eseményt a Naprendszer különböző helyszínein keringő vagy éppen guruló űreszközök érzékelői is detektálják, különösen akkor, ha egy erőteljesebb CME hatása éri el őket, de egy 2014-es koronakidobódást a szokásosnál is több űreszközzel sikerült észlelni a NASA és az ESA munkatársainak.

A szóban forgó CME 2014. október 14-én kezdődött, ekkor indultak útjukra azok a részecskék, amelyeket később a szondák segítségével koronakidobódásként tudtak azonosítani a szakértők, miután megvizsgálták a Naptól különböző távolságra lévő űreszközök magnetométerei és más berendezései által begyűjtött adatokat. Az adatok összehasonlítása révén nyomon tudták követni a CME útvonalát egészen nagy távolságba: az utolsó szonda, amivel valószínűleg ugyanazt a CME-t detektálták, az adott időben a Naptól 111 csillagászati egységre található Voyager 2 volt.

A NASA jelentése szerint direkt módon hét űreszköz mérte a koronaanyag-kidobódást:

a Naphoz közeli, kevesebb, mint egy csillagászati egységre található STEREO-A október 16-án

október 17-én a Marson tevékenykedő Curiosity és a bolygó körül keringő MAVEN, Mars Express és Mars Odyssey keringőegységek

a Rosetta október 22-én

és a Szaturnusz közelében lévő Cassini november 14-én

Emellett a Venus Express is szerzett közvetett adatokat a CME-ről és 2015-ben a Plútóhoz tartó New Horizons, 2016 márciusában pedig a Voyager 2 is (ami akkor még nem lépett ki a csillagközi térbe) nagy valószínűséggel ugyanazt az eseményt érzékelte.

Az űrbeli "nyomozást" a NASA és az ESA videójában is bemutatják, jelezve a távolságokat is, amilyen messzeségbe elért a jelenség hatása. A CME-k nyomon követése és az űridőjárás alaposabb megértése a NASA szerint különösen fontos lehet, mivel egy-egy intenzívebb napvihar vagy más hasonló esemény a földi infrastruktúra működése szempontjából kockázatot jelent, ezért nem csak a csillagászati vizsgálatok miatt, hanem a bolygónk védelmében is érdemes mélyrehatóbban tanulmányozni ezeket az extrém űrbeli történéseket.

(Fotó: NASA)