Amikor még csak néhány, majd féltucatnyi, tucatnyi betegről érkeztek a hírek, még akár elképzelhetőnek is tűnt, hogy szakemberek szépen végigjárják azokat az embereket és helyeket, ahol a vírust hordozók jártak, hogy figyelmeztessék vagy elzárják a veszélyben lévőket. Amikor százával, ezrével jelennek meg az új esetek, ez már minimum macerásnak tűnik.

Az első logikus lépés persze az lehet, ha a kérdőívezés felgyorsul: a Facebook a Carnegie Mellon egyetemmel közösen most azon dolgozik, hogy nagy számban, kevés erőfeszítéssel tudja kifaggatni arról a felhasználóit, hogy tapasztalják-e magukon a betegséggel összefüggésbe hozott tüneteket. Ezt egyelőre nem arra fogják használni, hogy a már betegként azonosított emberek Facebook ismerőseit ellenőrizzék, sokkal inkább a vírus felbukkanásának következő helyét szeretnék így megállapítani, hasonlóan, mint régen a Google az influenza járványokat a tünetekre való keresések alapján előrejelző megoldásával, a Google Flu Trends-zel. Az viszont, hogy később a hatóságok és a közösségi média szoros együttműködésben találják meg a veszélyben lévőket, valószínűnek tűnik.

Innen már csak kettőt kell ugrani ahhoz, hogy Nagy Testvért rögtön Hatalmas Testvérként lássuk életre kelni: ötmilliárd ember használ mobiltelefont, amit szinte egész nap magukkal hordanak, így végre meglett az ürügy, ami alapján a kormányok folyamatos megfigyelés alatt tarthatnak mindenkit. Szerencsére itt még nem tartunk: Amerikában az állam nem is közvetlenül a telekommunikációs cégektől, hanem a mobilos hirdetésekkel foglalkozó vállalatoktól kért aggregált adatokat arról, hogy a lakosok betartják-e a kijárási korlátozásokat. Ahogyan arról írtunk, ebben a Google és a Facebook is megpróbálnak a hatóságok segítségére lenni - de ők sem az egyéneket, csak a trendeket figyelik.

Követés megfigyelés nélkül

A TechCrunch-on Natasha Lomas írt kimerítő cikket arról, hogy európai adatvédelmi szakértők milyen rendszer elméleti alapjait dolgozták ki ahhoz, hogy az állandó megfigyelést elkerüljük, és mégis gyorsan és az egyének szintjén tudjanak lépni a kormányok, ha kell. A módszer röviden: ne kezdjük el az egyes telefonok helyzetét folyamatosan és központilag rögzíteni, ezzel gyakorlatilag a teljes lakosságot megfigyelve, inkább használjuk a telefonok Bluetooth jeladóit arra, hogy a készülékek megjegyezzék, hogy kinek jártak a közelében. Az egyes mobilok azonosítói ráadásul ne legyenek állandóak, ezzel tovább csökkentve a megfigyelés, szivárgás kockázatát.

A betegségéről nem tudó vírushordozó gondtalanul sétálgat, telefonja folyamatosan változó azonosítókkal jelentkezik be a körülötte lévő készülékeken. Amikor kiderül, hogy az illető beteg, az összes, a hordozósága idején használt ideiglenes azonosítója egy központi szerverre kerül, majd onnan eljut mindenki máshoz. Ekkor a telefonok gyorsan megnézik, hogy jártak-e a fertőzött közelében, és ha igen, figyelmeztetik a tulajdonosukat.

Persze rizikói ennek a megoldásnak is lehetnek, de sokkal kevésbé hangzik ijesztően, mint az, hogy Izrael kémprogramot telepítene az ott élők mobiljaira. Lehet, hogy akkor sokan már inkább a karantént választanák.

(Borítókép: Getty)