A műhold ultraibolya képalkotó spektrográfja által, mintegy hetven kilométer magasságot szemléltető mérések alapján készült el a jelenség képi, valamint videós megjelenítése. Az éjjel rögzített három légkörfénylésből a legelső a legerősebb, és csak a marsi tavasz és ősz időszakaiban látható.

„Ezek az első globális adatok a Mars légkörének középső magassági szintjéről, arról az egyébként rendkívül fontos szintről, amelyben a gázok szállítása-keveredése zajlik az alacsonyabb szintek és a felső légkör közt”- magyarázta Nick Schneider, a Coloradói Egyetem Légkör- és Űrfizikai Laboratóriumának (LASP) szakembere.

A fénylések ott jelentkeznek, ahol a lefelé haladó, függőleges légmozgások az alacsonyabb, és ezáltal sűrűbb légrétegekbe sodorják a gázokat. Ennek köszönhetően felgyorsulnak a nitrogén-oxid termelődéssel járó folyamatok, melynek során a molekulaképződést ultraibolya tartományú fénylés kíséri. A Mars nappali oldalának légkörében a Napból érkező fotonok energiája felbontja ezen molekulákat, amik aztán éjjel - a légi áramlatok miatt - ismét összekapcsolódhatnak.

"Az ultraibolya fény helye egy körülbelül ezer kilométer átmérőjű terület a légkör hetven kilométeres magassági szintjén, a fényereje pedig hasonló a földi sarki fényhez. Sajnálatosan a marsi légkör kémiai összetétele miatt látható tartományú fény nem keletkezik a kémiai reakció következtében, emiatt a jövő marsi űrhajósainak nem jelent majd kellemes esti lazulást a jelenség megfigyelése” – mondja Zac Milby, a LASP másik kutatója.

„Ez igazán kár, mivel a fénylő régió napnyugta után ragyog fel, és háromszáz kilométer per órás sebességgel hasít keresztül az égbolton.”

A jelenség pulzálása a Mars légkörének jelentős hullámzásáról árulkodik, tulajdonságaikból pedig az látszik, hogy a hullámokat a napfény okozta fűtő hatás, valamint a Mars óriásvulkánjainak régiója felett felemelkedő légréteg együttese határozza meg. Hogy a légkörfény alakja miért éppen spirális formát ölt, annak okát eddig nem sikerült megfejteni. „A MAVEN adatai közül eddig a marsi légkör fogyásáról, és a marsi klíma átalakulásáról született felfedezésekből tudjuk, valóban hatalmas a jelentőségük a nagy léptékű légköri áramlatoknak, áramlási rendszereknek, amelyek az egyes gázokat a felszín és a világűr határa közt szállítják” – jegyzi meg Sonal Jain, ugyancsak a LASP munkatársa. Bár a szóban forgó légkörfényt már az európai Mars Express szonda is észlelte, azonban a MAVEN kifinomult, és modernebb műszerei tették csak lehetővé a részletes vizsgálatot. A kutatócsoport következő célja a jelenség légáramlatainak és évszakos változásainak még részletesebb felmérése.

(Fotó: Needpix, NASA/MAVEN/GODDARD SPACE FLIGHT CENTER/CU/LASP)