1980-ban, Egyiptomban, a Nílus völgyében tárták fel a régészek azt az emberi maradványt, amelyről az antropológiai elemzés után azt állapították meg, hogy az egykori, mintegy 160 centiméter magas férfi 17-29 éves lehetett, amikor meghalt, körülbelül 30-35 ezer évvel ezelőtt. Egy tanulmány szerint ezzel a csontváz az Egyiptomban talált homo sapiens maradványok legrégebbi példánya és az egyik legősibb emberi lelet a világon.

Eddig nem sokat tudhattunk az egykori, afrikai származású férfiról, csupán annyit, hogy kőbaltájával együtt temették el, nemrégiben azonban brazil kutatók közzétették a csontvázról készített több tucat digitális felvétel alapján készült arcrekonstrukciót. Ez azért is volt lehetséges, mert a csontváz legnagyobb része épen maradt, néhány bordát, a kezeket, illetve a sípcsontokat kivéve. Moacir Elias Santos, a brazíliai Ciro Flamarion Cardoso Régészeti Múzeum régésze szerint az arc rekonstrukciójához szükséges csontok, például a koponya kitűnő állapotban maradt fent.

Az eljárás, amit a kutatók használtak az úgynevezett törvényszéki vagy kriminalisztikai arcrekonstrukció. Ez egy olyan technológia, amelyet akkor használnak, ha az egyén arcát a koponyája alapján kívánják megjeleníteni. A cél persze nem a konkrét azonosítás, mint például a DNS-vizsgálat vagy a fogászati adatok összehasonlító elemzése esetében, hanem csupán a felismerés, amely a bíróságon későbbi azonosításhoz vezethet.

A digitális felvételeket a fotogrammetria néven ismert eljárással összeillesztve a kutatók két virtuális 3D-s modellt készítettek a férfiról. Az első egy fekete-fehér kép, amin csukott szemmel szerepel, a második pedig egy művészibb megközelítés, amelyen egy kócos, sötét hajú és nyírt szakállú fiatalember látható.

A férfi koponyájának formája majdnem teljesen azonos a miénkkel, de egy része archaikus elemekkel rendelkezik, ilyen például az állkapocs, amely sokkal robusztusabb, szélesebb, mint a mai férfiaké. Santo úgy fogalmazott,

ha ez a férfi ma szembejönne velünk az utcán, semmi különbséget nem fedeznénk fel rajta a többi emberhez képest, annak ellenére, hogy ő 35 ezer évvel ezelőtt élt.

A kutatók hangsúlyozták, hogy bár általában az emberek azt gondolják, hogy az arcrekonstrukció úgy működik, mint a hollywoodi filmekben, ahol a végeredmény 100 százalékban megfelel a valóságnak, ez azonban valójában nem egészen így van. A képeken látható arc csupán egy hozzávetőleges becslés a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján, ettől függetlenül azonban fontos lépés a hasonló, egykor élt emberek arcának humanizálása, hiszen így jobban tudnak vele azonosulni a tudomány iránt érdeklődők, felkelti az általános érdeklődést, és akár további kutatásokra is ösztönözheti a tudósokat.

(A felhasznált képek forrása: Cicero Moraes)