Hogy mindez hogyan történik egy hármas csillagrendszer esetén, arról az elmúlt években a csillagászok számos részletes modellt létrehoztak. A valóságban azonban csak idén sikerült először megfigyelniük egy ilyen komplex anyagkorongot, ami csakugyan kivételesen fest. Ez a GW Orionis rendszer, vagyis egy hierarchikus hármascsillag.

A mintegy ezerháromszáz fényévnyire található rendszerben két csillag meglehetősen közel, száznyolcvan millió kilométerre kering egymástól (ez majdnem annyi, mint a Nap és a Föld távolsága), míg a harmadik csillag jóval messzebb, 1,2 milliárd kilométerre kering társaitól. Sőt mi több, a három csillag keringési síkja sem egyezik, a külsőé ugyanis jelentősen megdőlt a belsőkéhez képest.

Mivel a rendszer alig egymillió éves, a csillagokat méretes anyagkorong zárja közre, amelynek az összetett gravitációs hatások miatt bizarr formája van. Az anyag a csillagoktól távoli, külső részein sima, lapos korongot formál, ahogy azonban egyre beljebb haladunk, úgy a korong erősen torzult, helyenként szétesőben van. Ez azért lehetséges, mert a komplex gravitációs környezet több gyűrűre osztotta a korong anyagát.

Nem tudni, mitől különbözőek

A csillagoktól huszonhét, illetve ötven milliárd kilométerre két sűrűbb anyagú gyűrű is feltűnik, amelyek egy síkban vannak, ez azonban erősen megdőlt a központi kettőscsillaghoz képest. Ennek hátterében több dolog állhat:

elképzelhető, hogy a gázban fellépő turbulenciák, vagy egy közelben elhaladt csillag gravitációja, de valami egészen más jelenség sem kizárt.

Ezeken belül, hat és fél milliárd kilométeres távolságban ráadásul van egy harmadik, jól elkülönülő gyűrű is, amely sem a csillagokkal, sem a külső két gyűrűvel nincs egy síkban. Ez feltehetően a belső csillagok körül keringő harmadik égitest gravitációjának eredménye.

A két külső gyűrű között egy majdnem teljesen sík, ritkásabb porkorong húzódik, amelynek belső széle túlnyúlik a belső gyűrűn. Ez erősen eldeformálódott – a forgási síkból kilógó kiöblösödések jellemzik, mintha csavartak volna rajta egyet. Ezt valószínűleg szintén a harmadik, a másik kettőtől eltérő síkban keringő csillag gravitációja okozza. A rendszert tanulmányozó szakértők komplex 3D-s szimulációkkal modellezték, hogyan magyarázhatók az észlelések során rögzített árnyékok. Ez alapján ráadásul egy nagyon látványos, forgatható, nagyítható, interaktív grafikát is létrehoztak az összetett szerkezetről, amelyeket a nyilvánosság számára is ingyenesen elérhetővé tettek.

Ez is érdekelhet:

Titokzatos rádiókitörést észleltek a Tejút belsejéből

Csak korlátozott mennyiségű hidrogéngáz lehet az Univerzumban

Elméletileg létrehozható egy fekete lyuk keltette mágneses mező itt a Földön

(Fotó: ESO/L. Calçada, Exeter/Kraus et al.)