Retro felfedezés

A világegyetem nagy részét a titokzatos sötét anyag és sötét energia alkotja. Egy új kutatás most azt állítja, a hiányzó hagyományos anyag (melynek hiánya az egész sötét anyag teóriát szülte) helyére vonatkozó bizonyítékot már 20 évvel ezelőtt felfedezték, a korai ROSAT röntgensugárzó műhold adatainak segítségével, de a dolgot senki nem vette észre.

A korai világegyetemen végzett mérések megmutatják, hogy mennyi ősrobbanásban keletkezett látható anyagnak kell megjelennie körülöttünk. Ennek az anyagnak barionokból kell állnia, olyan részecskékből, mint amilyen a proton, az elektron és a neutron. Az anyag megjelenhet csillagok, bolygók vagy gázfelhők formájában is.

A nagy probléma az, hogy a galaxisok és más anyagok tömegének megbecslésére tett kísérletek, mindössze ennek a mennyiségnek a felét eredményezik. A csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy nagy mennyiségű hiányzó anyag rejtőzik valahol, és igyekeztek kideríteni, hogy hol lehet.

Idén év elején aztán bizonyítékok merültek fel arra nézve, hogy a galaxisok közötti térben több anyag lehet, mint amit eddig gondoltunk, és ez az anyag olyan nagy mennyiségű, hogy befolyásolja a gyors rádiókitörések (FRB) továbbítását is.

Ismétlés a tudás anyja

Most egy új tanulmányban újraelemeztek néhány régi adatsort, hátha a nyomára bukkannak a rejtőzködő, hiányzó anyagnak.

A csillagászok úgy gondolják, hogy az univerzum tömegének nagy része óriási szálakban található, melyek részei a galaxisok is, sőt azok a legsűrűbb csomók benne.

Miután az ég bizonyos részein bizonyítékokat találtak diffúz röntgensugarak jelenlétére, Dr. Nabila Aghanim, az Institut d'Astrophysique Spatiale, csillagásza egymásra rakta a ROSAT2 képeit, hogy láthatóvá tegye azt a röntgensugárzást, amely túl gyenge volt ahhoz, hogy egyetlen képen megjelenjen.

Aghanim és társszerzői az Asztronómia és asztrofizika című cikkben arról számoltak be, hogy a felfedezett röntgensugárzásban gazdag helyek, megegyeznek 15 ezer ismert, több mint 100 millió fényév hosszú óriási Univerzum-szerkezeti szál helyével. 

Következő lépésként a galaxishalmazokat kimaszkolták, hogy megerősítsék a röntgensugarak jelenlétét a vizsgált helyek közelében. A kutatás a galaxisokat körülvevő gázoknak tulajdonítja a röntgensugarakat, amelyek elég forrók ahhoz, hogy kibocsássák őket, de olyan alacsony sűrűséggel, hogy a kimutatásuk küzdelmes, nehéz munka  volt.

A vákuum tömege

Bár a köbméterenkénti részecskék száma ezeken a helyeken olyan alacsony, hogy a legtöbb aspektusból akár vákuumról is beszélhetnénk, a tér, amiről beszélünk  hatalmas. A galaxisokon belüli távolságok is hatalmasak, de ezek a méretek szinte eltörpülnek az egymástól mért távolságukhoz képest, ami közöttük található.

Ezek egészen egyszerűen olyan hatalmas terek, hogy még akkor is elég sok anyag lehet bennük, ha az rendkívül alacsony sűrűség mellett oszlik el.

Az, hogy az Aghanim által megtalált röntgensugárzást kibocsátó anyag mennyire esik egybe az év elején detektált FRB-torzító intergalaktikus anyaggal, még nem tudjuk. A kutatás eredményei egyelőre összhangban vannak a más módszerekkel kapott gázsűrűség-becslésekkel.

(Forrás: Astronomy and Astrophysics, ScienceDaily, Futurism Kép: NASA)

Ez is érdekelhet:

Titokzatos rádiókitörést észleltek a Tejút belsejéből

A Z-gép a Föld legerősebb röntgensugárzás-forrása

Az eddigi legnagyobb rádióhullám-kitörést észlelték a csillagászok