Mivel a világtenger köztudomásúlag elég nagy, nem egyszerű ténylegesen megakadályozni rajta az illegális halászatot Márpedig bármilyen nagy is  tenger, azok az idők már sajnos elmúltak, amikor még végtelennek és kimeríthetetlennek tűnt a halállomány a vizeken.  Van viszont három olyan új módszer, amelyekkel talán végre tényleg sikerül ellehetetleníteni az orvhalászatot.

Blockchain a halpiacon

Az MSC-logó, a fenntartható halászatból származó eredet megjelölése a tengeri hal-termékeken nagyszerű dolog, de a pipás halacskát bárki bármikor rányomtathatja egy nejlonzacskóra vagy egy konzervdobozra. A vitán felüli hitelességű titkosítási módszerrel viszont megoldható, hogy a vásárlók vagy a viszonteladók minden egyes csomagolt haltermék előéletét visszakövethessék. A QR-kódos vagy RFID-lapocskás azonosítás a hamisítás lehetőségének kizárásával bezárhatja a legálisan fogott halak feldolgozásának és kereskedelmének körét, az orvhalászok pedig nem tudnák többé becsatornázni árujukat a hivatalos kereskedelembe.

A WWF támogatásával jelenleg Ausztrália és Óceánia térségében évek óta fut egy igen ígéretes blockchain-azonosítós halászati projekt, melyben nem csak az orvhalászokat, de a rabszolgamunkát használó feldolgozóipart is ki akarják zárni az üzletből a természetvédők.

Műholdak és jeladók adatainak összevetése a hajók mozgásáról

A Global Fishing Watch nevű nonprofit, nemzetközi természetvédő szervezet felvetése szerint a hajók útját elvileg követő de a hajózók közreműködését is igénylő azonosítási rendszereket kombinálni kellene a Föld felszínét folyamatosan szkennelő, a hajókat szintén "látó", de azonosítani nem képes VIIRS és SAR-műholdak adataival. Így azonnal ki lehetne szúrni azokat a hajókat, amelyek látszanak ugyan az égből, de nem használják transzponderüket.

Kém-madarak

Szintén a kikapcsolt azonosítójú hajókra vadásztak egy másik projektben, csak itt nem műholdakkal, hanem idomított albatroszokkal. Ezek a madarak szívesen szegődnek a halászhajók nyomába, hiszen mindig csurran-cseppen nekik valami az általában még a hajón feldolgozott zsákmányból. Az elmúlt fél évben francia kutatók 169 albatroszra adtak adatrögzítő berendezést, amely azt figyelte, hogy a madarak által megtalált hajók használják-e transzponderüket (ami elvileg kötelező).

A madarak hátán lévő eszköz a hajók navigációs radarjainak jele alapján rögzítette a GPS-koordinátákat, ahol a madár hajóval találkozott, ezeket a pontokat pedig összevetették az AIS nevű hajókövető rendszer adataival. Az eredmény lesújtó: 353 hajót közelítettek meg a madarak, de ezek 37%-a nem használta transzponderét - tehát valami rosszban settenkedett, ami a Déli-tengeren szinte biztosan az illegális halászatot jelenti.