Eddig a magyarok, illetve magyar származású emberek közül csak hárman járhattak a világűrben: Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, Charles Simonyi, aki űrturistaként jutott el a Nemzetközi Űrállomásra két alkalommal is, és Kapu Tibor, a legújabb hazai űrhajós, aki az amerikai Axiom Space Ax-4 küldetésének keretében járt az ISS-en idén június végén és július elején. A misszióban küldetésspecialistaként részt vevő Kapu Tibort egy hosszú kiválasztási folyamat végén, 2024. május 26-án jelölték ki a következő magyar űrhajósnak, tartalékosa pedig Cserényi Gyula lett, aki szintén elvégezte az embertpróbáló felkészülési folyamatot, amelynek során hosszú hónapokon keresztül tanultak és tréningeztek a csapat tagjai Houstonban, illetve jártak Németországban, az Európai Űrügynökség EAC központjában, és Japánban is, ahol a Japán Űrügynökség (JAXA) vezette a kiképzést.

A legújabb hírek szerint Cserényi Gyula lehet hamarosan a harmadik magyar nemzeti űrhajós,

de ezzel kapcsolatban még semmi sem biztos, az elkövetkező hetekben tudhatunk meg majd többet a magyar űrprogram emberes űrrepülésre vonatkozó terveinek alakulásáról.

Kapu Tibor tehát július 15-én tért vissza a Földre, miután 18 napig tartózkodott a Nemzetközi Űrállomáson, és az elmúlt több mint három hónapban állandó “turné” az élete, aminek során előadásokat tart egyetemeken, iskolákban, sajtóeseményeken és konferenciákon. A földi hétköznapokba beleszokni pedig lehet, hogy a jövőben sem nagyon fog, mert az űrkutatás világát nem tervezi maga mögött hagyni az elkövetkező időkben sem. Az űrhajóssal az Evolvens óragyártó cég első budapesti üzletének megnyitóján beszélgettünk - a rendhagyónak tűnő helyszín valójában nem is olyan szokatlan, mivel a cég és a HUNOR-program érdekes együttműködésbe kezdett az Ax-4 misszió indulása előtt:

egyedi órát terveztek az esemény alkalmából, méghozzá a négy űrhajósjelölttel együtt.

Az óra dizájnját részben Kapu Tibor ötletei adták, aki az interjúban az óratervezés rejtelmei mellett arról is beszélt, mi volt a legjobb része a küldetésnek, és indulna-e a Holdra, ha nyílna rá lehetőség.

Az óratervezés és az űrhajózás elég távol áll egymástól, mivel tudtatok hozzájárulni a fejlesztési folyamathoz?

Amikor idejöttünk négyen űrhajósjelölt-srácok, sejtelmünk sem volt arról, hogyan kell óradizájnt tervezni. Viszont a kollaboráció az Evolvenssel már régebben kezdődött, talán másfél évvel ezelőtt, ezért az alap már megvolt, nem kellett mindent a nulláról kezdeni.

Az órán alapvetően a lünetta formáját és a számlap 12-es száma körüli trapéz alakú keretet találtam ki én

- előbbinek a sima, kúpos kialakítása a Dragon űrkapszula formájára emlékeztet, utóbbi a Nemzetközi Űrállomás ablakának, a Kupola modulnak az alakját idézi fel. A Kupola valójában hat trapéz alakú ablakból áll, plusz felül egy kör alakú ablak, ezért hat ilyen formát szerettem volna az órára, de ennyi nem fért rá, így kompromisszumos megoldást kellett alkalmaznunk. Az órán szerepelnek a nullás kilométerkő koordinátái is, aminek szimbolikus értéke van: a hazatérést szimbolizálja, azaz mindig itt a bázis, innen indulunk, minden út ide vezet. A hátoldalra pedig a csodaszarvas került, ami a hivatalos mission patchen szerepelt.

Volt benne tehát rengeteg közös ötlet, és volt benne saját ötlet is. Amikor az ember elmondhatja, hogy ő is hozzájárult a tervezéshez valamilyen módon, akkor érzi igazán magának a végterméket, úgyhogy ezért is - és sok minden másért is - büszke vagyok rá.

Felvihetted magaddal az ISS-re is?

Nem, ennek rengeteg akadálya volt. A legnagyobb akadály az, hogy borzalmasan nehéz a NASA-nak azt mondani, hogy nézd, mi egy órát szeretnénk felvinni. Rettenetesen szigorú feltételek vannak minden, a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére kerülő dologgal kapcsolatban, az ételeket is például újra kell tesztelni laborban, módosítani az összetevőit, stb. Az óra pedig egy különösen bonyolult mechanikai gépezet - sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt a legtöbben gondolnánk -, ezért a felvitele nem egyszerűen megoldható folyamat. Remélem, hogy egy következő küldetésen esetleg már feljuthat.

Az ISS-en rekordszámú tudományos kísérletet végeztél - volt olyan, ami különösen nagy kihívás volt, esetleg nem a tervek szerint alakult?

Rengeteg komplikált, bonyolult kísérletünk volt - de mint kiderült, amiről az ember azt gondolja, hogy a legegyszerűbb, az fog végül mellékvágányra menni. Ez nem csak az én esetemben volt így egyébként, hanem az indiai és a lengyel társaim esetében is. Mindhármunknak volt saját, nemzeti programja, amelyek során fizikai demonstrációkat is végeztünk, én fizikaórát tartottam középiskolásoknak. Ennek részeként bőven akadt olyan eset, amikor rádöbbent az ember arra, hogy a kísérletet nem véletlenül hívják kísérletnek.

Megkíséreljük, hogy egyáltalán sikerül-e.

Voltak tehát bonyodalmak, és rengeteg eset, amikor nagy szükség volt a gyors, intuitív gondolkodásra, az alkalmazkodóképességre és kreativitásra. De közben kaptam segítséget a tapasztaltabb társaktól is odafönt, úgyhogy sikerült megoldani ezeket a helyzeteket.

Emlékezetes maradt egy másik fizikai kísérlet is, amikor egy teniszlabda nagyságú gömböt kellett bevonni egy centi vastagon vízzel - és sokkal-sokkal nehezebben működött, mint gondoltuk. A kísérletben a bolygólégköri dinamikát modelleztük a folyadékkal, de a víz nem igazán akarta bevonni a műanyag gömböt, hanem egy saját kis buborékot alkotott - ezért úgy kellett ráspatulázni, mint ahogy a kézműves fagyisok szokták a fagyit. Aztán egyre közelebb és közelebb kerültünk a megoldáshoz, a második alkalommal már gyorsabbak is voltunk, és volt, amikor ebédidő helyett próbáltam megcsinálni egyedül még egyszer, akkor még gyorsabban sikerült.

Hatalmas élmény volt, amikor végre megoldottuk, ez volt az egész küldetés egyik nagy highlightja.

Ha ki kellene választani egy igazán kiemelkedő dolgot, valamit, amit a legjobbnak tartottál a misszióban, vagy ami három hónap távlatából is hiányzik, mi lenne az?

Az űrállomás egész miliője hiányzik. Ott leegyszerűsödik az élet - olyan értelemben, hogy csak a küldetésre fókuszálunk. Nem éri el az embert a világ zaja, nem érnek el a hírek, nem érdekel az a politizálás, ami itt, a földi létünk során, a mindennapi közéletünkben, leterheli az embert. Ott a fókusz világosan ki van jelölve. Az űrállomáson mindenki együtt tud működni, oroszok, amerikaiak, minden nemzetiség.

Ennek egyik oka, hogy mindannyian kiválasztott űrhajósok vagyunk, egy-egy nemzetet és egy bizonyos erkölcsi szintet kell képviselnünk, és ennek a súlyát mindenki érzi odafönn.

A másik oka a jó együttműködésnek az, hogy kézzel tapintható az egymásra utaltság. Ha az űrállomáson valami történik, akkor mi tizenegyen vagyunk azok, akik meg tudjuk oldani. A nap végén tényleg egymás kezében van az életünk. Ez megkíván egy nagyfokú bizalmat, és azt, hogy azok az esetleges árkok, amik egy normál, hétköznapi életben húzódnának, azok fel sem merülnek, egyből hidak jelennek meg helyettük. Emellett nyilván élvezetes volt a küldetés során az is, hogy az ember állandóan lebeghet.

A lebegés a mikrogravitációban nem kényelmetlen, például alvás szempontjából?

Én imádtam. Voltak persze kihívásai a helyzetnek, amit meg kellett szokni, de amúgy nagyon élvezetes. És mikrogravitációban a legjobb az alvás. Nagyon hamar át tud lényegülni a tested - egy idő után minden, ami körülvesz tökéletes “memóriamodul” lesz, minden levegőrészecske alátámaszt téged, és tényleg el tudod képzelni, hogy konkrétan fekszel valamin, és az a valami történetesen alkalmazkodik a testedhez.

Három hónapja visszatértetek a Földre: most még lefoglalnak az interjúk és események, de a jövővel kapcsolatban alakulnak már a tervek? Folytatod a mérnöki munkádat vagy maradsz inkább az űrkutatásnál?

Annyira megtetszett az űrkutatás, olyan sok időt, energiát szántunk rá, és annyi mindent kaptam ettől a szegmenstől, hogy számomra teljes mértékben logikus, hogy valamilyen formában szeretném folytatni. A konkrét tervek még körvonalazódnak, de annyi biztos, hogy az űrkutatás, űripar területe hatalmas robbanás elején áll, rengeteg izgalom és lehetőség kínálkozik majd, és rengeteg olyan terület, amit még fel tudunk kutatni. Ha a küldetésekben és projektekben bármilyen szerepet nekem osztanak, akkor boldog leszek.

Ha űrhajósként folytatnád, és eljutnánk oda, hogy végre a Holdra, illetve később akár a Marsra is indítanak emberes missziót, akkor vállalkoznál rá?

A Holdra azonnal, ez nem is kérdés. A Mars utazás a jelenlegi technológiai szinten még öngyilkosság lenne. Sok a megoldatlan probléma, többek között a sugárzás káros hatásai elleni védelem is. Mindig azt mondjuk, hogy majd a következő 25 évben megvalósul a marsi utazás, de már tíz éve is ezt mondtuk, és valószínűleg 5-7 év múlva is ezt fogjuk mondani. Meglátjuk, hogy mikor lesz rá lehetőség.

Amikor elérünk erre a pontra, remélem, hogy már azon a technológiai szinten állunk, hogy az emberi szervezetet meg tudjuk védeni a káros hatásoktól. Most is vannak olyan technológiai megoldások, amelyek jóval előrébb járnak a többinél, és félek attól, hogy ezek driverei lehetnek bizonyos folyamatoknak, amelyek elkapkodottak lennének. Majd kiderül, hogy hogyan fog alakulni. A Holdra mindenképpen mennék, a Marsra még egy kicsit várni kell.

(Fotó: ISS, Evolvens, HUNOR)

Az ISS-en szolgáló Kapu Tibort kérdeztük Lapunk is helyet kapott, hogy élőben kérdezze az ország második űrhajósát, miközben az ISS-en tartózkodik.