A mobil kiegészítőkkel foglalkozó Penumbra Brands a néhány éve piacra dobott Alara mobiltokot tesztelte éppen, mikor felfedezte az iPhone gyenge teljesítményét. A mobiltok a rádiófrekvenciás sugárzás csökkentésére szolgáló, úgynevezett anti-radiation tartók közé tartozik, melyek a telefonra csatolva megóvnak minket a káros sugárzásoktól, az ígéretek szerint. Ezek a tokok fémből készült belsőt tartalmaznak a bőr vagy műanyag bevonat alatt, melyek a Faraday kalitka működési elvéhez hasonló módon elirányítják az elektromágneses mikrohullámokat, rádióhullámokat a testtől, akár több mint nyolcvan százalékos sugárzás csökkentést kínálva.
Ugyan az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ítélete szerint a mobiltelefonok használata nem rákkeltő hatású, a témáról szóló tanulmányaikban azt is kiemelték, hogy a sugárzás ritkán jut el közvetlenül az agyig, inkább a bőr nyeli el, azonban, mivel a mobilok széleskörű használata csak a kilencvenes évek óta terjedt el, a megfelelő, hosszútávú hatások felmérésére alkalmas tesztek hiányoznak a repertoárból. Abban a kutatók között sincs egyetértés, hogy van e egészségügyi kockázata az állandó mobilozásnak,
de egyértelműen kimutatható összefüggést a rákos megbetegedések és a mobilhasználat között nem mutattak ki az embereken végzett kísérletek.
Azonban a sugárzásnak való kitettség az eszközök számának villámgyors növekedésével és a minket hozzájuk kötő egyre szorosabb, már-már elválaszthatatlan kapcsolat kialakulásával egyenes arányban nő, és növekszik az aggódók száma is.
Jó hír azonban, hogy a rádiófrekvenciás sugárzás megengedett mértékét szabályozó SAR-érték (Specific Absortion Rate, fajlagos elnyelési tényező) nagyon óvatosan meghatározott keretek közé szorítja a kibocsátott sugárzási értékeket. A mobiljaink nem ionizáló elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, ami elsősorban a szervezetben fellépő termikus hatást fejt ki, vagyis a szöveteink felmelegedése lehet a potenciális károsító tényező, a Nemzetközi Bizottság a Nem ionizáló Sugárzások Védelméről (International Commission on Non-ionizing Radiation Protection – ICNIRP) által kiadott irányelvek az SAR értéket éppen ezért <2 W/kg (egy testkilogramm által elnyelt mennyiség) értéktartományban határozták meg, mivel az ennél alacsonyabb sugárzás nem okoz szignifikáns hőmérsékletváltozást. Ez csak ajánlás, a különböző országok erre szakosodott szabályozó intézményei eltérhetnek ettől a számtól és gyakran alacsonyabb SAR értékekhez tartják magukat. Az Egyesült Államokban például az FCC (Federal Communication Comission) által elfogadott küszöbérték 1.6 W/kg.
Csakhogy a Penumbra Brands tesztjein az iPhone 11 Pro a megengedett kétszeresét, 3.8 W/kg sugárzást produkált.
Az eredmény azért is keltett feltűnést, mert ehhez hasonló eset már történt nemrégiben, Ryan McCaughey, a Penumbra technológiai vezetőjének elmondása szerint az általuk végzett kísérleteket a Chicago Tribune tavalyi vizsgálatai ihlették. Akkor több nagy márka, az Apple, a Samsung és a Motorola telefonjait is vizsgálták, és közülük sok “elbukott”, vagyis az általuk kibocsátott sugárzás meghaladta az elfogadott értékeket.
De mi lehet az oka, hogy a hivatalos tesztek sikeresek voltak, a Tribune és Penumbra által lefolytatottak pedig nem?
Joel Moskowitz, a UC Berkeley kutatója szerint lehetséges, hogy a tesztek helyszínéül választott, egyébként hivatalos akkreditációval rendelkező RF Exposure Lab ellenőrző rendszerével van probléma. A másik magyarázat szerint a tesztalanyok kiválasztásában kell keresni a hibát, míg az FCC számára az Apple biztosította a telefonokat, a Penumbra (és korábban a Chicago Tribune is) boltból vásárolt példányokat használt fel.
Véleménye szerint akárkinek is legyen igaza, annyi biztos, hogy a kibocsátási küszöbértékeket évtizedekkel ezelőtt (1996-ban) szabványosították, egy olyan korban, mikor a technológia, és a mikrohullámokat sugárzó készülékek használati módja még nagyban különbözött a mai és pláne a holnapi állapotoktól. Az ellenőrzésre szolgáló tesztek pedig inkább általános értelemben jelzik a sugárzási értékeket, a mindennapi gyakorlati életben máshogy érintkezünk az eszközökkel, így másfajta dózis jut valójában a szervezetünkbe.
Az SAR vizsgálatokat természetesen nem embereken végzik, hanem egy, az ember testnedveihez hasonló vezetőképességgel rendelkező folyadékkal megtöltött tartályban. A tartály aljára erősítik a tesztelni kívánt mobiltelefont, általában öt milliméter távolságra, majd egy robotkar, a végén lévő tűvel megméri a folyadék különböző pontjainak elnyelési rátáját. Az adatok bekerülnek a számítógépbe, ahol a program kiértékelni az eredményeket. A vizsgálat során külön mérik a fejre, illetve a testre ható sugárzás mértékét. Azonban a való életben a telefonjainkat, a használati utasításban leírt figyelmeztetés ellenére, gyakran tároljuk a zsebünkben, használjuk fémékszerek vagy kiegészítők közelében, és valószínűleg a legtöbb esetben az sem jut eszünkbe, hogy megtartsuk az ajánlott egy centis távolságot a fülünk és a mobil között a beszélgetés alatt.
Vagyis az abszorpciós érték magasabb is lehet a feltüntetett számoknál.
Ha szeretnénk csökkenteni a szervezetünkre ható sugárzás mértékét, ne nyúljunk rögtön az alufóliasapkához, inkább hallgassunk a szakemberek által javasolt tanácsokra:
Ha pedig már rég nincs meg a használati utasítás, de szeretnénk ellenőrizni az értékeket, a Német Sugárzásvédelmi Hivatal (Bundesamt für Strahlenschutz) oldalán közzétett és rendszeresen frissített, rendkívül részletes adatbázisában megtalálhatjuk az általunk használt típus leírását.
(Forrás: IEEE Spectrum, Fotó: Needpix, Wikimedia Commons, Pexsels, Pikrepo)