A Szájeret Mátkál (angol átírással: Sayeret Matkal) igazán a híres Entebbe-i túszszabadítás során vált híressé: 1976-ban az Entebbe-i rajtaütés (hivatalos kódnév: Operation Thunderbolt) egy izraeli katonai küldetés volt, amelyet válaszul indítottak, miután palesztin és szélsőbalos német fegyveresek eltérítették az Air France járatát. Az Idi Amin ugandai diktátor által támogatott gépeltérítők bebörtönzött fegyveresek szabadon bocsátását követelték.

Izrael némi tanácskozás után a túszok kimentése mellett döntött. Az izraeli kommandósok Ugandába repültek, és egy éjszakai hadművelet során a 106-ból 102 túszt sikeresen ki is mentettek, a művelet során az izraeli erők az összes gépeltérítőt és 45 ugandai katonát is megöltek, emellett több katonai repülőgépet is megsemmisítettek. Érdekesség, hogy az akcióban mindössze egyetlen izraeli katona vesztette életét, a Szajeret Mátkál akkori vezetője, Yonatan Netanjahu, aki a jelenlegi izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu bátyja volt. Összességében viszont művelet jelentős győzelmet jelentett Izrael számára.

Múlt

Az alakulat neve egyébként önmagában mindössze annyit jelent magyarra lefordítva, hogy: “Vezérkari Felderítőegység” – és ennek megfelelően a Cáhál (az Izraeli Véderő) Vezérkarának Katonai Hírszerző Igazgatósága (Ámán) alá tartozik szemben a többi felderítőegységgel. Emellett időnként simán csak Egységként is szokták emlegetni.

Az Egységet 1957-ben alapították a brit SAS mintájára, és eredetileg arra hozták létre, hogy titkos hírszerzési küldetéseket hajtson végre az ellenséges területeken. A létezését hivatalosan egészen 1980-ig nem is ismerték el egyébként. További érdekesség, hogy ők használtak először UZI-t.

Az SM idővel viszont több nemzetközi elismerést vívott ki a sikeres túszmentéseivel – az említett, 1976-os Entebbe-i műveleten kívül itt említhető még az 1972-es Sabena utasszállítóval kapcsolatos hadművelet is. Sajnos azonban nem minden küldetés volt sikeres; egy túszmentés 1974-ben a túszok tragikus halálával járt.

A túszmentéseken kívül az SM terrorellenes műveletekben és merényletekben is részt vett. Ehud Barak kommandós, későbbi izraeli miniszterelnök egy razziát vezetett Libanonban 1973-ban, meggyilkolva három palesztin vezetőt. Az Egység emelett is több nagy horderejű merényletekben is részt vett, többek között Abu Jihad PFSZ-vezető 1988-as meggyilkolásában, de szerepet játszottak a fegyvercsempészet felszámolásában is a második libanoni háború során 2006-ban, és felderítő küldetéseket hajtottak végre Szíriában az Orchard hadművelet megkezdése előtt 2007-ben.

2003-ban az Egység kisebb belföldi botrány fókuszába került: ekkor 13 tag nyújtotta be a felmondását az akkori miniszterelnöknek, Ariel Sharonnak titlakozásul, hogy “területek elnyomó megszállásában” vettek részt.

Kiképzés

A toborzás már a kezdetek kezdetén is rendkívül szelektív volt, de emellett a feddhetetlenség miatt személyes kapcsolatokon és ajánlásokon is alapult. Az 1970-es években az egység megnyílt az önkéntesek előtt, a jelöltek szigorú kiválasztáson estek át, és emellett orvosok és pszichológusok is vizsgálták őket.

A megfelelő minősítéshez az újoncoknak kivételes orvosi, pszichotechnikai minősítésekre volt szükségük. Az intenzív kétéves kiképzés az ellenséges vonalak mögötti túléléshez döntő fontosságú készségekre helyezi a hangsúlyt, ideértve a városi harcot, a bombahatástalanítást, a taktikai lövészetet, a navigációt, a felderítést és a nem szokványos rohamtaktikákat. A kiképzés része egy igen megterhelő menetelési feladat a 120-150 kilométeres úgynevezett “Beret March “, amelyet azért neveznek így, mert aki teljesíti, az megkaphatja a fekete sapkát (“beret”-et).

Az SM katonáit kiképzik még gyalogsági-, ejtőernyős-, terrorelhárítási- és nagy hatótávolságú felderítő járőr tevékenységek elvégzésére is. Egyedülálló az IDF-ben (ez az izraeli hadsereg rövidítése), hogy az újoncok egyéni navigációs gyakorlatokat is végeznek. A kiképzés vége felé érkezik az igazi “kellemetlenség”, ekkor az újoncokat szimulált fogságba ejtik, ami kemény kihallgatási sziutációk átvészelésével és testi és lelki kihívások leküzdésével jár.

A befejezést követően a katonák tiszti tanfolyamokon vesznek részt, és további 36 hónapos szolgálatra kötelezik el magukat. Sokan felsőfokú tanulmányokat is végeznek a szolgálati idejük alatt.

Annak ellenére, hogy van saját jelvényük, az Egység tagjainak biztonsági megfontolások miatt tilos ezt viselni. Azonban ma már épp erről lehet felismerni az SM operátorait – hogy tehát nem viselnek jelvényt.

A Szajeret Mátkál a mostani háborúban

A Hamász azt állítja, hogy körülbelül 130 embert tart fogva, köztük nem izraelieket is, akiket emberi pajzsként használnának az izraeli támadások kivédésére. A túszok vélhetően különböző helyeken, például alagutakban, lakóházakban és katonai bázisokon tartózkodnak.

Azonban a szakértők szerint éppen a túszok nagy száma miatt lehet némi esély arra, hogy a tartózkodási helyükkel kapcsolatban infromációk szivárogjanak ki. A kimenekítés azonban még ezen információ birtokában is kockázatos feladat, és sajnos áldozatok is várhatók. Az egyik javasolt forgatókönyv szerint az SM vezetné a túszmentést, míg Izrael egy jelentősebb szárazföldi invázióval eltereli a Hamász figyelmét. Mint Avner Avraham, az izraeli Moszad hírszerző szolgálat egykori tisztje nyilatkozott:

“Amikor 100-130 túsz van, nem könnyű elrejteni őket. Úgy gondolom, hogy információkat fogunk gyűjteni a helyszínekről. De ez nagyon bonyolult, nagyon nehéz. Időbe fog telni, és sajnos embereket fogunk elveszíteni.”

(Forrás: AMP News, Britannica, Kiss Dávid Facebook oldala, Wiki_Entebbe, Wiki_Sayeret Matkal, a cikkhez használt kép illusztráció, a forrása: Pixabay/Military_Material)