A nagyok is potenciált látnak benne

Talán kevesen gondolnák, hogy a a Panasonic, a Toshiba és a Fujistu lassacskán áttér az elavult gyártósorokról a vertikális mezőgazdaságra, míg más cégek, például a Mitsubishi Gas Chemical most készül piacra lépni a Fukusima északkeleti részén; terveik szerint a hamarosan megépülő gyárban naponta harminckétezer salátafejet termesztenek majd.

Az egyik legnagyobb gyár, a Kioto közelébe épült Spread pedig már most nagyüzemben végzi a termelést. Évente tizenegy millió fej saláta érlelődik több méter magas polcokon, mesterséges fényben, minimális emberi interakcióval, ugyanis gépek mozgatják az állványokat a különböző napszakokban attól függően, hogy éppen hol kedvezőbbek a fény-, hőmérséklet- és páratartalmi viszonyok. A gyárban nincs sem termőföld, sem műtrágya, és a betakarítás is mindössze tizenkét ember munkáját igényli. Inada Sindzsa, a Spread vezetője az AFP francia hírügynökségnek korábban arról beszélt, hogy mivel nem áll rendelkezésükre elég ember és a mezőgazdasági termelés is csökkenő tendenciát mutat, úgy érezte eljött az ideje egy új rendszer bevezetésének. Hozzátette: hosszú időbe telt, mire teljesen automatizálták a termesztést, egy másik kiotói gyárukban pedig még mindig emberek tologatják a salátás fakkokat.

"A legújabb technológia lehetőséget teremt számunkra, hogy egész évben nagy mennyiségű zöldséget termeszthessünk anélkül, hogy ki lennénk szolgáltatva az időjárás viszontagságainak. Arról nem beszélve, hogy ezáltal a termékek is tovább eltarthatók, így kevesebb veszteséget kell elkönyvelnünk."

Salátáikat a kiotói és tokiói élelmiszerüzletek árulják, de Inada tervei szerint közelebb vinné a termelést a zöldségek fogyasztóihoz. A Tokió melletti Naritában már megkezdték egy újabb gyár építését, emellett az ország más helyeit is célba veszik, különös tekintettel azokra, ahol egyébként nincs lehetőség mezőgazdasági termesztésre.

„Rendszerünk könnyen áttelepíthető szélsőséges klímájú vidékekre is, noha való igaz, több energiát használunk el, mintha napfényben termesztenénk növényeket. Termelékenységünk ugyanakkor nagyobb azonos nagyságú területeket tekintve." – mondja Inada.

Jogos a kérdés, mennyire fenntartható egy hasonló elven működő mezőgazdaság, de Inadának erre is megvan a válasza:

"Évente nyolc alkalommal betakarítjuk a megtermelt salátát, évszaktól, időjárástól függetlenül, ráadásul jóval kevesebb vizet használunk a hagyományos mezőgazdaságokhoz képest. Emellett a felhasznált víz kilencvennyolc százalékát újrahasznosítjuk. Meggyőződésem, hogy ezáltal hozzájárulunk egy fenntartható mezőgazdasághoz."

A mezőgazdaság átalakulása már évekkel ezelőtt megkezdődött

A vertikális mezőgazdaság működése rém egyszerű: mivel a növények alapvetően nem a talajból, hanem az abból nyert vízből oldják ki növekedésükhöz szükséges tápanyagokat, az ökológusok fejében felmerült a gondolat, hogy mi lenne, ha a talajt egy az egyben kihúznák az egyenletből, helyette egymás fölé polcolva termesztenék a növényeket?

Közülük is Dickson Despommier, a Columbia Egyetem mikrobiológia professzora szegezte diákjainak a kérdést még 2000-ben, hogy milyennek képzelik Földünket negyven évvel később, amikor már több mint kilenc milliárd embert kellene jóllakatnia elegendő termőterület nélkül. (2017-ben a bolygó termőterületeinek nyolcvan százalékos kihasználásánál jártunk.) A professzor közelebb nem is állhatott volna az igazsághoz; az ENSZ mezőgazdasági szervezete, a FAO szerint 2050-re hetven százalékkal kellene növelni a globális élelmiszertermelést, ám ehhez még körülbelül egy fél Dél-Amerika nagyságnyi termőterület hiányzik.

A tetőtéri kertészkedés ötletén felbuzdulva a diákok később kiszámították, hogy Manhattan lakosságából csupán két százaléknak jutna elegendő élelem a felhőkarcolók tetőinek hasznosításából. Despommier erre visszakérdezett, hogy miért csak a tetőkben gondolkodnak, amikor New York tele van üresen álló lakóházakkal? Feltevését aztán papírra vetette, 2010-ben kiadta a vertikális farmokról szóló könyvét.

Nem ördögtől való találmány

A vertikális farmok a klasszikus mezőgazdasági formával ellentétben nem talajhoz kötöttek, így a termelés nem szennyezi a környezetet és pusztítja feleslegesen az ökoszisztémát. (A monokultúrás gazdálkodás nemcsak rontja a talaj minőségét, de megváltoztatja annak tápanyag összetételét, és csaknem teljesen elpusztítja a természetes biodiverzitást.) Szemléltetésképp, ha egy szántóföldön kizárólag kukoricát termesztenek, akkor ott csak a kukoricával táplálkozó élőlények élhetnek. Ha viszont feltűnik egy kártevő, az egész termés odaveszhet. A gazdák ezt rovarirtókkal és permetezőszerekkel próbálják kivédeni, de ugyebár azok nemcsak az élősködőket pusztítják, hanem a földet és a termést is.

A külső elemekkel sem kell megküzdeni

Ahogy fentebb említettük, a szabadföldi gazdálkodóknak rengeteg viszontagsággal meg kell küzdeniük kezdve a hőmérséklet-változástól a természeti katasztrófákig. A vertikális gazdaságok azonban nem igényelnek földet, ráadásul zárt térben működnek, így viszonylag egyszerűen megteremthetőek a növénytermesztéshez alkalmas körülmények (hőmérséklet- és páraszabályozás, víz pH-értéke, és a többi). Mindez elősegíti a folyamatos termelést, és csökkenti a környezeti terhelést. A vertikális gazdálkodás további előnye, hogy a növényeket nem locsolják permetezőszerekkel, a gazdák pedig csak fertőtlenítő zuhany után, teljesen zárt köpenyben léphetnek a területre. A farmok mindemellett digitális mérőrendszerekkel lefedettek, melyek azonnal kimutatják az esetleges fertőzéseket, így nem kell tartani a termés elvesztésétől.

(Fotó: Needpix)