A mobiltelefonokon tárolt érzékeny adatok védelmére számos azonosítási módszer áll rendelkezésre: az egyszerű jelszavas hitelesítéstől kezdve az íriszszkenneren át az arcfelismerő rendszerekig már sokféle lehetőség közül választhatunk, ha a telefon feloldásának módját állítjuk be. Ezek a technológiák azonban csak egy célt szolgálnak, mégpedig, hogy egy alkalommal igazolják a tulajdonos személyét és hozzáférést nyújtsanak a telefonhoz és az alkalmazásokhoz. De mi lenne, ha az azonosítás folyamatosan zajlana, állandó jelleggel megerősítve, hogy a megfelelő ember használja az eszközt, egyben lehetővé téve, hogy ne kelljen újra és újra végigmenni a feloldás procedúráján?

Ezt a fajta hitelesítést hívják aktív azonosításnak, vagy Nyílt és Folytonos Azonosítási Rendszernek (Transparent and continuous authentication schemes, TAS), amely a telefon tulajdonosát a mozgása, viselkedése alapján ismeri fel.
A kutatók régóta foglalkoznak a gondolattal, hogy a hagyományos módszereket erre a megbízhatóbb és a felhasználó számára kényelmesebb megoldásra cseréljék és számos tanulmány jelent meg a témával kapcsolatban az elmúlt évtizedben, amelyekben a különféle azonosítási módokat tesztelték. A "billentyűleütést" mérő (számítógép esetében az egér használatát is ellenőrző), hangfelismerő vagy járást elemző módszerek, illetve főként ezek kombinációi, mind sikeresen teljesítették a feladatukat, még az olyan speciális technikák, mint az arc színének monitorozása, vagy egy csuklópánttal a bőr hőmérsékletét és a szív ritmusát mérő alkalmazás használata is hatékonyan végezte a felismerést, bár igaz, hogy az állandó jellegű megfigyeléssel kapcsolatban felmerülhetnek bizalmi problémák a felhasználók részéről.

A legtöbb kísérlet azonban szimulációkkal, vagy kis számú kísérleti alany bevonásával készült előre meghatározott laboratóriumi körülmények között, ezért szükség volt olyan vizsgálatokra is, amelyek felügyelet nélkül, való életbeli körülmények között mérték fel a Nyílt Azonosítási Rendszer működését. A Plymouth Egyetem kutatói először végeztek ilyen tesztet a járást ellenőrző hitelesítő alkalmazással kapcsolatban, az eredmények szerint pedig a módszer hatékony és 90%-os pontossággal képes azonosítani az eszközök használóit csak a mozgásuk alapján.

A kísérletben hét-tíz napon keresztül 44 embert kísértek figyelemmel, miközben azok egy mobiltelefonnal az övtáskájukban sétáltak, lépcsőztek vagy siettek a dolgukra a napjaik során. A giroszkópból és gyorsulásmérőből származó adatokat folyamatosan gyűjtötték a szakemberek, majd elemezték, hogy a különféle mozgási formák közül melyik árult el többet az egyes személyekről. A teszteken abban az esetben sikerült a legmegbízhatóbb módon azonosítani a mobil tulajdonosát, mikor átlagos vagy kicsivel gyorsabb tempóval haladt (nagyjából 90%) és akkor a legkevésbé, mikor lépcsőzött (75% körül). Azt a kutatók is elismerik, hogy emiatt a viszonylag magas hibahatár miatt a rendszert még fejleszteni kell és a későbbiekben sem feltétlenül lesz a járás alapú hitelesítés az egyetlen megoldás a folyamatos azonosításra, de bíznak benne, hogy a lopások elleni védelemet növelheti az alkalmazása.

"A járás azonosítása önmagában nem jelenti a választ a használható és kényelmes hitelesítésre, de kritikus fontosságú eszköz lehet a kiberarzenálon belül, amely hozzájárulhat a felhasználó személyazonosságának jobb felismeréséhez"

- mondta Nathan Clarke, a Plymouth Egyetem kibervédelmi professzora.

(Fotó: Pixabay/zhuwei06191973/Dariusz Sankowski)