A Kansas Állami Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy képes-e a koronavírus a sokszorozódásra a szúnyog testében. A kutatásban több rovart is vizsgáltak – az Aedes aegypti, Aedes albopictus és a Culex quinquefasciatus fajokat – és arra jutottak, hogy a vírus ezekben az állatokban nem tud szaporodni.

Ez pedig azért fontos, mert ahhoz, hogy egy kórokozó a szúnyogcsípéssel terjedhessen, több feltételnek is teljesülnie kell, ráadásul egyszerre:

• "A szúnyognak hordoznia kell a kórokozót. Ezt a szúnyog korábbi csípésével veheti fel egy fertőzött álltból vagy emberből. A kórokozónak kellően nagy mennyiségben kell jelen lennie a gazdaállat (fertőző forrás) vérében, hogy a szúnyog felvehesse.
• A szúnyogban a kórokozónak általában fejlődnie vagy szaporodnia kell, illetve be kell kerülnie a szúnyog nyálába. Ehhez legtöbbször időre (napok, vagy akár hetek) és megfelelő hőmérsékletre van szükség. A kórokozók esetenként magát a szúnyogot is legyengíthetik, megbetegíthetik.
• A szúnyognak a kórokozót fertőzőképes állapotban, megfelelő mennyiségben kell átadnia a következő vérszívással az új gazdának.
• Az új gazdának fogékonynak kell lennie a fertőzésre."

Mint látható, a koronavírus esetében ezek közül a második feltételt vizsgálták, és arra jutottak tehát, hogy ez a kórokozó nem tud szaporodni a szúnyog szervezetében.

A fent felsorolt szúnyogok mind trópusi, illetve szubtrópusi fajok, és az első kettő, az ázsiai tigrisszúnyog vagy napszúnyog (Aedes albopictus), valamint az egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) Európában invazív fajok. Közülük a tigrisszúnyogot észlelték hazánkban is már. Ugyanakkor fontos hozzátenni ismét, hogy a koronavírust ezek a szúnyogfajok sem terjesztik.

A tigrisszúnyog hazai elterjedtségének a felmérése amúgy épp folyamatban van, az MTA Ökológiai Kutatóközpontja a lakosság segítségét kéri a minták begyűjtésében.

Magyarországon egyébként több, mint 50 csípőszúnyog faj honos. A nőstény szúnyogok pedig időnként gerinces állatok, így az ember vérét is szívják. A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása alapján egyébként még az invazív fajok csípése sem feltétlenül okoz valami egzotikus betegséget, hiszen a betegség megjelenésének feltétele, hogy az jelen legyen az adott területen, vagyis a rovar pusztán csak közvetíti ezt egyik emberről a másikra: „Hazánkban a közegészségügyi szakemberek 2014 óta célzottan vizsgálják az behurcolt szúnyogfajok elterjedését. Három olyan behurcolt szúnyogfajt észleltek hazánkban, melyek eredeti élőhelye Délkelet-Ázsia. Az ázsiai bozótszúnyogot (tudományos neve: Aedes japonicus) és a koreai szúnyogot (Aedes koreicus) megtelepedettnek tekintjük, de csak a dél-nyugati országrész egyes területein. Az ázsiai tigrisszúnyogot (Aedes albopictus) pedig pontszerűen tudták kimutatni néhány településen, megtelepedése bizonytalan, az időjárás függvénye. Jóllehet az idegenhonos szúnyogfajok elterjedése hazánkban néhány kis területegységre korlátozódik, megjelenésükre a jövőben az ország több területén számítani lehet.

A behurcolt szúnyogfajok valóban képesek lehetnek kórokozók terjesztésére, de ehhez a kórokozónak is jelen kell lenniük az adott területen. Az általuk terjesztett betegségek hazánkban csak ritkán és csak behurcolt esetként fordulnak elő. A fenti szúnyogfajok pedig csak kis számban és kis területen vannak jelen, ezért jelenleg nem jelentenek számottevő járványügyi kockázatot.”

Az NNK honlapja szerint Magyarországon a szúnyogcsípés által átadott legfontosabb betegség a nyugat-nílusi láz. Előfordul még, de – mint írják – „járványügyi szempontból kevésbé számottevő” az usutu vírus és a dirofilariosis (bőrférgesség). A többi, szúnyog által terjesztett fertőzést a betegek külföldön kapták, és onnan hurcolták be az országba, tehát nem itthon fertőződtek meg.

(Kép: Wikipedia)