Az immunválaszt vizsgáló tanulmányt a kaliforniai La Jolla Immunológiai Intézet végezte, és több nagyon fontos kérdésre is választ talált a jelenlegi járvánnyal kapcsolatban.

Akár az oltás kifejlesztését vizsgáljuk, akár a pandémia lefolyását, akadt eddig egy ismeretlen az egyenletben: fogalmunk sem volt arról, hogy a fertőzés után biztosan immúnis lesz-e valaki a vírusra. A homályt az ügyben az sem oszlatta el, hogy rendre jelentek meg beszámolók újrafertőződésekről, igaz ezeket a szakemberek jellemzően tesztelési hibák eredményeinek tartották.

A másik, ritkábban előkerülő, de esszenciális kérdés az, hogy a közönséges megfázást okozó koronavírusok okozta fertőzés(ek) nyújthatnak-e valamiféle immunitást a SARS-CoV-2-re.

A mostani vizsgálat pedig éppen ezekben az ügyekben kezdi beszínezni a fehér foltokat, egyben első ízben szolgál sejtimmunológiai adattal arra nézvést, hogy a fizikai távolságtartás kapcsán pontosan milyen intézkedéseket érdemes meghozni.

Az első nagyon jó hír, hogy a 20 főn elvégzett vizsgálat alapján a szervezet „robusztus” immunválaszt ad a koronavírusra, és a gyógyultak immunrendszere később is képes azonosítani a SARS-CoV-2-t, méghozzá többféle módon is.

Ennek következménye pedig, hogy mivel az immunizáció működik, ezért elméletileg lehetséges a betegség ellen oltással harcolni. Az oltás ugyanis mesterséges úton „tanítja meg” a szervezetnek, miként ismerje fel a vírust, hogy a fertőzést hatékonyan, komolyabb tünetek megjelenése nélkül tudja leküzdeni.

A kutatást vezető orvos nyilatkozata szerint ha gyenge immunválaszt találtak volna, akkor kezdhetnénk aggódni. Az eredmények azonban nagyon erős T-sejtes választ találtak a vírus tüskéjében található fehérjére. Ezt a fehérjét venné célba amúgy a jelenleg fejlesztés alatt álló oltások zöme is.

A T-sejtes válasz ráadásul a vírus egyéb fehérjéire is kialakul.

A vizsgálathoz kifejezetten olyan személyeket választottak, akik enyhe tünetekkel gyógyultak fel a betegségből, és nem szorultak kórházi ellátásra, mivel a kutatók a vírus által kiváltott, normális immunválaszt szerették volna vizsgálni.

A tudósok azt találták, hogy az összes COVID-19 páciens szervezete erős, CD4 glikoproteint hordozó, helper (segítő) T-sejtes immunválaszt produkál. A helper T-sejt vagy T-limfocita segít az antitesttermelésben, és a többi fehérvérsejtnek úgy általában az immunológiai feladataikban (innen ered a neve is).

A vizsgálat megállapította azt is, hogy majd' minden páciens rendelkezett a vírusspecifikus CD8 glikoproteint hordozó killer (gyilkos) T-limfocitával is. A killer T-sejtek pusztítják el a vírussal fertőzött sejteket a szervezetben.

Az analízis tehát arra jutott, hogy a vírus ezekben az esetekben egy tipikus lefolyású és hatásos immunválaszt indított be.

A mostani eredmények nem csak önmagukban fontosak, hanem egyben alapul is szolgálnak további vizsgálatoknak. A normális immunválasz megismerése után el lehet kezdeni kutatni, hogy eltér-e, és ha igen, pontosan miként tér el az enyhébb vagy tünetmentes páciensek immunválasza azokétól, akik kórházi ellátásra szorultak.

Ráadásul a normális immunválasz lefolyásának a megállapítása segíthet meghatározni, hogy egy oltás hatásos-e, hiszen immár van mihez hasonlítani a kísérleti vakcina által kiváltott folyamatot.

A tudósok azt is megvizsgálták, hogy a T-sejtes válasz miként működik a 2015 és 2018 között levett vérmintákban, tehát olyan mintákban, amelyeket azelőtt gyűjtöttek be, hogy a SARS-CoV-2 megjelent volna.

Érdekes eredmény, hogy több ilyen mintában is egyértelmű reakció indult be a SARS-CoV-2-vel szemben, noha az alany, akitől a vér származik, biztosan nem találkozhatott ezzel a koronavírussal.

Ugyanakkor a meghűlést okozó négy koronavírus közül legalább hárommal a többség már találkozott az életében. Az egyelőre nem teljesen egyértelmű, hogy a meghűlést okozó koronavírusokkal szemben felépülhetett-e olyan védettség, amely legalább valamilyen mértékben védi az illetőt a SARS-CoV-2-vel szemben, de ha így lenne, az magyarázhatná, hogy miért annyira radikálisan más a betegség lefolyása különböző páciensek, sőt különböző régiók között.

A fenti kérdés vizsgálata pedig kiemelten fontos, amennyiben ugyanis létezik valamilyen keresztreakció a különböző koronavírusok között, az segíthet a járványkutatóknak meghatározni azt is, hogy különböző helyeken mennyire lesz súlyos a járvány lefolyása az elkövetkező hónapokban.

(Kép: Wikipedia, Pixabay)