Jóval hamarabb sor kerülhet egy kihalási eseményt elindító aszteroida becsapódására, mint eddig gondoltuk

2023 / 03 / 24 / Felkai Ádám
Jóval hamarabb sor kerülhet egy kihalási eseményt elindító aszteroida becsapódására, mint eddig gondoltuk
Nagyfelbontású műholdadatok segítségével vizsgálták újra a földi krátereket, és ez alapján jött a baljós megállapítás – a tudósok között azonban nincs egyetértés az ügyben.

Relatíve ritka az olyan aszteroida becsapódás, amely fenyegetné például az emberi fajt. Vagy mégsem? Egy kutatócsoport szerint a tömeges kihalási eseményt beindító becsapódások gyakoribbak lehetnek annál, mint eddig gondoltuk. Mint azt a LiveScience írja, a múlt héten a texasi The Woodlandsben megrendezett éves Hold- és Bolygótudományi Konferencián bemutatott tanulmány az elmúlt egymillió év legnagyobb ismert becsapódási krátereit vizsgálta meg. Az új, nagy felbontású képalkotást alkalmazva a szerzők amellett érvelnek, hogy ezek a kráterek eredetileg sokkal nagyobbak voltak, mint amilyennek most látszanak. Ha igazuk van, 1 kilométernél nagyobb aszteroidák vagy üstökösök csak az elmúlt egymillió évben akár tucatszor is eltalálták a Földet. Ez sokkal magasabb arány, mint a korábbi becsléseké, amelyek szerint ilyesmire 600 000-700 000 évente egyszer kerülhetett sor.

James Garvin, a tanulmány vezető szerzője és a NASA Goddard Űrrepülési Központjának vezető tudósa úgy nyilatkozott a Live Science-nek, hogy egy ilyen becsapódás már igen komoly következményekkel járna.

A becslések közötti ilyen komoly eltéréseket az okozza, hogy ellentétben a Marssal vagy a Holddal, a Föld becsapódási kráterei viszonylag gyorsan amortizálódnak a víz és a szél okozta erózió miatt. A tudósok eddig pedig a Holdat ért becsapódások története és a Föld-közeli aszteroidák megfigyelése alapján számolták ki a bolygónkat érő becsapódások kockázatát.

A mostani tanulmány során azonban új, nagyfelbontású műholdadatokat használtak a Föld krátermaradványainak vizsgálatára. Ezek az adatok a lidarból (fényérzékelés és távolságmérés) származnak, amely technológia lézerimpulzusokat használ a távolságok pontos mérésére, valamint a sztereó képalkotásból – ez utóbbi esetén egy műhold két képet készít ugyanarról a helyről kissé eltérő szögből; ezeknek a képeknek az összehasonlítása pedig lehetővé teszi a hely 3D-s rekonstrukcióját.

Ezzel a módszerrel a kutatók legalább négy becsapódási krátert találtak, amelyek állításuk szerint a korábban mértnél sokkal nagyobb külső peremekkel rendelkeznek. Például a nicaraguai Pantasma kráter átmérőjét korábban 14 km-re becsülték, de Garvin és munkatársai egy 35,2 km átmérőjű külső peremet azonosítottak. A Bosumtwi-kráter átmérőjét körülbelül 10,5 km-nek számolták eddig, de az új tanulmány egy gyűrűszerű gerincet talált, amelynek átmérője 26,8 km.

Ha pedig mindez igaz, akkor ezek a becsapódások 400 000-730 000 megatonna TNT-nek megfelelő robanással jártak, ami elég ahhoz, hogy a Föld légkörének egy részét az űrbe repítse. Azonban akadnak tudósok, akik kételkednek az eredményekben, Brandon Johnson, a Purdue Egyetem bolygókutatója például úgy nyilatkozott a LS-nek, hogy az nem világos, hogy a kutatók által észlelt gyűrűszerű elemek valóban régi kráterperemek részei-e, nem pedig-e az ütközés következtében kilökődő törmelékgyűrűk. Azt mindenesetre ő is elismeri, hogy az eredmények további, sürgős kutatásokat tesz szükségessé a témában.

Az űr tele van közel elpusztíthatatlan aszteroidákkal, de van megoldás az eltérítésükre A NASA első aszteroidaeltérítő missziója sikerrel zárult, de időközben a kutatók felfedezték, hogy egy bizonyos típusú, gyakori aszteroidatípusra nem hatna a demonstrált módszer. A kutatók szerint atomrobbantással lenne megoldható a probléma.

Szerencsére, mint a fenti cikkünkből kiderül, akadnak módszereink (ráadásul egyre több) a gyilkos aszteroidák eltérítésére.

(Kép: Kráter Winslow közelében, Arizona, USA/NASA)


Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Lassan már senkit sem lep meg, hogy egy intim segédeszköznek legalább olyan jól kell tudnia csatlakoznia a wifihez vagy egy telefonhoz, mint a viselőjéhez, használójához.
A Perseverance megtalálta azt a mintát, amiért a Marsra küldték
A Perseverance megtalálta azt a mintát, amiért a Marsra küldték
A marsjáró az úgynevezett Bunsen Csúcsnál akadt rá a 24. mintára, amit már nagyon várt a NASA.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.